3. Dac

Utólag, úgy kb. 55 év távlatából visszagondolva,  nem is volt olyan nehéz a kisebbik gyermekem dackorszaka. Természetesen az első néhány féktelen dühkitörés(nek látszó) érzelemkifejezéstől, mint a legtöbb szülő, én is  kétségbeestem, aztán sokadszor is, és tulajdonképpen mindig, hol jobban, hol kevésbé meg is maradt a kétségbeesésem, de úgy emlékszem, elég gyorsan eljött az az idő, amikor szívből együtt tudtam érezni vele akkor is, ha éppen a földön fekve tombolt, legtöbbször  népes közönség előtt.

A kétségbeeséstől eljutottam oda, hogy megértettem, neki nehezebb, mint nekem. Ha éppen teljes erővel tombolt benne a düh, a tehetetlenség szülte indulat, akkor valószínű, ő is kétségbe volt esve. Az ilyen alkalmak első néhány percében minden, de minden igyekezetem olaj volt a tűzre és hatalmas, csillapíthatatlan  ellenállást szült. Aztán rájöttem, mi segít mindkettőnkön: valahogy megpróbáltam ölbe venni és ott megtartani őt, amíg elmúlik. Egy rúgkapáló gyereket nem könnyű ölbe venni,  nem is sikerült mindig, de legalább próbálkoztam.

Beszélni nem volt értelme, egyszerűen csak próbáltam felvenni és megtartani. Ha sikerült, ha nem, előbb-utóbb megnyugodott, de mindkettőnknek jobb volt, ha az ölemben csillapodott le. Nekem például azért, mert nem kellett teljesen tehetetlennek, eszköztelennek érezni magam, neki meg valószínűleg azért, mert az anyukája ölében tért vissza a valóságba, a biztonságba, nem pedig a földön, a fűben vagy a járdán fekve. Akkor persze nem volt könnyű, de most már csak mosolygok rajta.

Ma a futópályánál megálltam az egyik fenyőfa alatt. Szinte gyermeki vággyal néztem az égig érő fára.

Fenyőfa. Karácsony.

Advent 3. napja van és én éppen három napja szeretném magam a földhöz vágni, mert a karácsony nem úgy lesz, ahogy szerettem volna. Semmi nem úgy lesz. Minden másképp lesz. Még nem tudom, hogyan, de biztos nem úgy, ahogy én akarom. Tehetetlen vagyok, dühös és kétségbeesett.

Ebből lett a dac.

Hogy nem kell adventi koszorú. Hogy nem fogok gyertyát gyújtani. Hogy nem díszítem fel a teraszt. 

Hogy nem akarok a karácsonyra gondolni. Még karácsonyfa sem kell.

Nem akarok 57 évesen ilyeneket gondolni.

És főleg nem akarok nem akarni. 

Nem, nem és csakazértsem.

Engem ki vesz az ölébe?