Ahogy a fa törzsébe kapaszkodik a borostyán, úgy kapaszkodnék az időbe, ami rohan. Kapaszkodnék a reménybe, hogy meggyógyul ez a beteg világ. Kapaszkodnék egy olyan világba, ahol egészség van, béke és tisztesség.
Addig, amíg meggyógyul a világ, nem lesznek fegyverek és eltűnik a beteges tisztességtelenség, abba kapaszkodom, ami van.
Kapaszkodom a jóságba, ami körülvesz. Mások figyelmességébe. A megértésbe. Valaki ölelő karjába. A baráti és felebaráti szeretetbe. A puha fészek melegébe. A 86 éves édesanyám még mindig erős, megtartó kezébe és gondoskodásába.
Kapaszkodom a reménybe.
Kapaszkodom, mint a borostyán.