15. Magvetés

• O

Az egynyári virág magot érlel, azok a földre hullanak vagy elfújja őket a szél. A virág lassan elhervad és mire igazán ősz lesz, el is szárad. 

Elszáradva, kopottan, mégis büszkén áll a helyén. Egy darabig még vigyázza a magvakat, figyeli, vajon szerencsésen földet értek-e már, aztán fejet hajt a télnek. Jöhet a hó, jöhet a szélvihar.

Megbarnult, törékeny szára nem tiltakozik. Büszkén néz szembe a téllel, mert megtette, amit megtehetett. 

(Ezek jutottak eszembe a mai képről, biztos nem véletlenûl. Napok óta Csernus doktor Főnix című  könyvét olvasom. Zseniális könyv. Szeretettel ajánlom.)