Van, aki azt szereti, ha megmutatják az irányt, merre menjen. Ha mutatják neki, merre érdemes menni. Merre van a széles országút, a kitaposott ösvény, a járt út. Amit a járatlanért nem hagy el, vagy csak ritkán, kényszerből.
Van, aki mutatni szereti az irányt. Menjünk arra, mondja, és vállalja, hogy elől megy, mert ismeri az utat, vagy elég bátor ahhoz, hogy az ismeretlenbe belevágjon.
Persze az emberek nem csak kétfélék, de hiszem azt, hogy az iránymutatásban, mint tulajdonságban ez a kétféleség (megengedve, hogy sokféleség) egyszerre jelen van.
Ha ismerem az utat, bátran irányt mutatok én is. Ha nem ismerem, akkor be kell állnom a sorba és kivárni, amíg valaki megmutatja. Beállni és kivárni. Tudom, megértem, megteszem.
De jobban szeretek a járt úton menni és szeretem az irányt is megmutatni.
Az irányt a járt út felé.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: