Miért nem csináltam meg az adventi koszorút, a terasz díszítését, a nagytakarítást, a hatfogásos vacsorát, a hatféle süteményt és az ajtódíszt? Miért nem öltöztettem díszbe a házat? Miért a legkisebb fenyőfát vettem meg? Miért nem vettem ajándékokat?
Mert nekem a karácsony már nem erről szól.
Negyedik korszakába lépett az ünnep nálunk, mondhatjuk, hogy érett korú lett. Az elsőben gyerek voltam és vártam a csillogást, a vendégeket, az ajándékokat. A másodikban én teremtettem meg ugyanezt a gyerekeimnek. A harmadik az ő “kirepülésük” után jött el, amikor ketten maradtunk. Akkor ketten találtuk ki magunknak a karácsonyt és új hagyományt teremtettünk.
Az idén nem tudjuk ezt a hagyományt folytatni, de nem is fogunk újat teremteni. Nehezen, de elfogadtuk, hogy most másképp éljük meg az ünnepet. Jó messzire elengedtük ezt a karácsonyt, vagyis inkább hagytuk, hogy a problémák megoldják magukat. Van, amelyik megoldotta, van, amelyik nem. Nem számít.
Nem ez számít.
Visszük tovább, amit tudunk. Amit nem tudunk, azt pedig engedjük, hadd menjen.
Mi marad így?
A szépen feldíszített karácsonyfa. Az évtizedes hagyományunk, a birkapörkölt. A történetmesélés. Édesanyám csillogó szeme. Négyen ülünk majd az asztal körül és amikor meggyújtjuk a gyertyát, az én szemem is biztosan csillogni fog.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: