Nem voltam rajong\u00f3ja De\u00e1k Bill Gyul\u00e1nak. A nagy dalok k\u00f6z\u00fcl ismertem persze n\u00e9h\u00e1nyat (Hossz\u00fal\u00e1b\u00fa asszony, K\u0151b\u00e1nya blues, 3:20-as blues, Rossz v\u00e9r, Kopasz kutya).<\/p>\r\n
Az Istv\u00e1n a kir\u00e1ly-ban, amikor felhangzik ez: \"Magyarok! F\u00e9rfiak \u00e9s asszonyok! Hallgass\u00e1tok Kopp\u00e1ny vez\u00e9rt!\" - vagy ez: \"V\u00e9res kardot hoztam\"- nem is tudok m\u00e1s hangot elk\u00e9pzelni ehhez, csak az \u00f6v\u00e9t. A hangj\u00e1t ezer k\u00f6z\u00fcl is felismern\u00e9m, \u00f6sszen\u0151tt a dalaival. Tudtam, hogy n\u00e9h\u00e1ny \u00e9ve infarktuson esett \u00e1t, szerencs\u00e9re fel\u00e9p\u00fclt, az\u00f3ta nagyon vigy\u00e1z mag\u00e1ra \u00e9s k\u00e9sz\u00fcl a 70. sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra, amit az Ar\u00e9n\u00e1ban fog meg\u00fcnnepelni.<\/p>\r\n
M\u00e9g valamit tudtam: azt, hogy \u00a0\u0151 egy \u00e9l\u0151 legenda.\u00a0 <\/p>\r\n
\u0150 Bill, a Kapit\u00e1ny.<\/p>\r\n
A koncert el\u0151tt olvastam az \u00e9let\u00e9r\u0151l, hallgattam a dalait \u00e9s megn\u00e9ztem n\u00e9h\u00e1ny vele k\u00e9sz\u00fclt besz\u00e9lget\u00e9st \u00e9s minden, de minden, amit mondott vagy \u00e9nekelt, a v\u00e9gtelen szer\u00e9nys\u00e9g\u00e9n k\u00edv\u00fcl valahogy nagyon szomor\u00fa volt.<\/p>\r\n
Egy \u00e9l\u0151 legend\u00e1t l\u00e1tni kell. Tegnap v\u00e1rosunkban j\u00e1rt \u00e9s elhozta nek\u00fcnk a bluest. A hangulat f\u00fcst\u00f6s kiskocsm\u00e1t id\u00e9zett, b\u00e1r sem f\u00fcst, sem kocsma nem volt, de amikor megjelent a sz\u00ednpadon a zenekar\u00e1val \u00e9s elki\u00e1ltotta mag\u00e1t, megremegtek a falak \u00e9s mi is,\u00a0 \u00e9s\u00a0 t\u00e9nyleg \u00fagy n\u00e9zt\u00fcnk \u00f6ssze, mintha mindenki mindenkinek az ismer\u0151se lenne \u00e9s csak \u00fagy be\u00fclt\u00fcnk volna egy f\u00fcst\u00f6s kiskocsm\u00e1ba, ahol az italunk mell\u00e9 hangos, szomor\u00fa, \u00fcv\u00f6lt\u0151, sz\u00edvb\u0151l kiszakad\u00f3 bluest hallgatn\u00e1nk.<\/p>\r\n
Sz\u00edvb\u0151l kiszakad\u00f3 blues.<\/p>\r\n
Ez volt Bill Kapit\u00e1ny tegnap. Maga\u00a0 a blues. Az arc\u00e1n nem l\u00e1ttam mosolyt egyszer sem.<\/p>\r\n
Vagyis de: a v\u00e9g\u00e9n, amikor megk\u00f6sz\u00f6nte, hogy itt lehetett, akkor m\u00e1r eg\u00e9szen k\u00f6zel \u00e1lltam hozz\u00e1, k\u00f6zvetlen\u00fcl a sz\u00ednpad el\u0151tt, akkor\u00a0 l\u00e1ttam valami szomor\u00fa mosoly-f\u00e9l\u00e9t az arc\u00e1n.<\/p>\r\n
De\u00e1k Bill Gyula \u00e9lete nem vid\u00e1m, a dalai sem azok, a blues, mint m\u0171faj sem az \u00e9s \u0151 maga sem egy vid\u00e1m ember.<\/p>\r\n
A bluest tegnap kiszak\u00edtotta a sz\u00edv\u00e9b\u0151l, ez a blues szinte f\u00e1jt. \u00dagy t\u00e9pte ki mag\u00e1b\u00f3l, ahogy a legnagyobbak.<\/p>\r\n
Nem voltam\u00a0 a rajong\u00f3ja, de az lettem.<\/p>\r\n
<\/p>","type":"rich"}