Az aj\u00e1nd\u00e9kot Kar\u00e1csonykor akartam \u00e1tadni. Amikor kiv\u00e1lasztottam \u00e9s megbesz\u00e9ltem a r\u00e9szleteket a k\u00e9sz\u00edt\u0151j\u00e9vel, m\u00e9g legal\u00e1bbis \u00edgy terveztem. Azt\u00e1n amikor a kezembe vehettem az elk\u00e9sz\u00fclt \"Pici falu\"-t, m\u00e1r tudtam, hogy nem lehet kiv\u00e1rni az \u00e1tad\u00e1ssal az \u00fcnnepeket.<\/p>\r\n
Siettem, rohantam vele az anyuk\u00e1mhoz, akinek am\u00fagy is \u00fcnnep minden nap, minden \u00f3ra \u00e9s minden perc, amit egy\u00fctt t\u00f6lt\u00fcnk, de a ma d\u00e9lut\u00e1n egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen bearanyozott \u00fcnnep lett, hiszen olyan aj\u00e1nd\u00e9kot vittem neki, amit\u0151l szinte el\u00e1llt a szava.\u00a0 A \"Pici falu\" gyermekkor\u00e1nak egy darabja. Forgatta, n\u00e9zegette \u00e9s eml\u00e9kezett. Eml\u00e9kezett a gyermekkor\u00e1ra, szem\u00e9vel szeretgette, dr\u00e1ga kez\u00e9vel simogatta a \"falu\" h\u00e1zacsk\u00e1it, b\u00e1jos lak\u00f3it, a havas feny\u0151ket \u00e9s engem.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n kik\u00eds\u00e9rt a kapun, meg\u00f6lelt, ahogy szokott, vagy tal\u00e1n egy picit jobban is, \u00e9s azt mondta, hogy a vil\u00e1gon az a legnagyobb aj\u00e1nd\u00e9k neki, hogy ma is itt volt n\u00e1la az \u0151 \u00e9des kicsi l\u00e1nya.<\/p>\r\n
De akkor m\u00e1r s\u00edrtam.<\/p>","type":"rich"}