Az erdei fut\u00f3p\u00e1ly\u00e1n ma a szokottn\u00e1l is nagyobb volt a csend, rajtam k\u00edv\u00fcl ugyanis senki nem volt kint. Ha lettek volna, akkor is csend lett volna, mert \u00e1ltal\u00e1ban mindenki el van foglalva mag\u00e1val, a gondolataival, a teljes\u00edtm\u00e9ny\u00e9vel vagy a szigor\u00faan f\u00fcldug\u00f3val hallgatott valamij\u00e9vel vagy egyszer\u0171en a semmivel \u00e9s\u00a0 csak fut a fut\u00e1s \u00f6r\u00f6m\u00e9\u00e9rt.\u00a0<\/p>\r\n
Egy ideje teljesen felhagytam azzal, hogy a k\u00f6reim k\u00f6zben francia nyelvleck\u00e9ket hallgassak. Sz\u00edvesebben hallgatom a csendet. Sz\u00edvesebben hallgatom a gondolataimat, amelyek j\u00f6nnek-mennek \u00e9s nem szoktam beleragadni \u00e1ltal\u00e1ban egyikbe sem, mert valahogy a mozg\u00e1s a gondolatokat nem csak kimozd\u00edtja, hanem el is viszi. J\u00f6nnek \u00e9s mennek.\u00a0<\/p>\r\n
Ma viszont megijedtem a saj\u00e1t gondolatomt\u00f3l, ami j\u00f6tt, de nem akart menni.\u00a0 Napok \u00f3ta azt hallom mindenkit\u0151l, de t\u00e9nyleg mindenkit\u0151l, hogy el\u00e9g volt ebb\u0151l az \u00e9vb\u0151l, mindenki elf\u00e1radt m\u00e1r \u00e9s j\u00f3 lenne \u00edgy vagy \u00fagy, de nem \u00edgy, ahogy van, hanem am\u00fagy, \u00e9s m\u00e1s kellene, m\u00e1shogy lenne j\u00f3, \u00e9n pedig egyszer sem mondtam, hogy nekem is el\u00e9g volt \u00e9s hogy \u00e9n is elf\u00e1radtam. Mert nem is tudtam, hogy elf\u00e1radtam \u00e9s el\u00e9g volt. Ott az erd\u0151 csendj\u00e9ben j\u00f6tt a gondolat, hogy nagyon elf\u00e1radtam \u00e9n is.\u00a0 Annak ellen\u00e9re, hogy j\u00f3 \u00e9vem volt, nagyon el\u00e9g volt nekem is.<\/p>\r\n
Am\u00edg kint voltam az erd\u0151ben \u00e9s szorgalmasan r\u00f3ttam a k\u00f6reimet, v\u00e9gig ez a gondolat j\u00e1rt a fejemben, elf\u00e1radtam, el\u00e9g volt, elf\u00e1radtam, el\u00e9g volt. Amikor teljes\u00edtettem a t\u00e1vomat \u00e9s szok\u00e1s szerint megn\u00e9ztem az id\u0151met, nem is csod\u00e1lkoztam, milyen gyenge id\u0151t mentem \u00e9s m\u00e9g j\u00f3l el is f\u00e1radtam.<\/p>\r\n
A gondolat teremt\u0151 ereje.<\/p>\r\n
Ma volt az utols\u00f3 munkanapom ebben az \u00e9vben.\u00a0 Ak\u00e1r ijeszt\u0151 a gondolat, ak\u00e1r nem, elf\u00e1radtam, igen, \u00e9n is elf\u00e1radtam, nekem is el\u00e9g volt. Most m\u00e9g megengedem magamnak ezt a gondolatot, ezt az \u00e9rz\u00e9st, meg is f\u00fcrd\u00f6k benne, al\u00e1mer\u00fcl\u00f6k benne, m\u00e9g aludtam is egy j\u00f3t d\u00e9lut\u00e1n \u00e9s megengedem a szomor\u00fas\u00e1got, a f\u00e1radts\u00e1got \u00e9s a csal\u00f3dotts\u00e1got is, azt\u00e1n engedem, hadd menjen.<\/p>\r\n
Ha elment,\u00a0 fogok egy s\u00e9tap\u00e1lc\u00e1t \u00e9n is, \u00e9s \u00e9lvezem a k\u00e9t h\u00e9t szabads\u00e1got.<\/p>\r\n
https:\/\/www.youtube.com\/watch?v=LE5f4DxXnk8<\/p>","type":"rich"}