1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p> 2017. június 19.</p> <p>Ma Duna-parton a hajókat nézve Piszkos Fredre gondoltam, a kapitányra. Aztán Rejtő Jenőre, aki szerint "Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan." Elhatároztam hát, hogy felmegyek a Rózsadombra, de megijedtem, hogy napszúrást fogok kapni. Erre eszembe jutott, hogy ennék egy fagyit. Mire némi eltévedés után ebben a melegben megtaláltam a Levendula fagyizót, már az járt a fejemben, hogy akár kettőt is megérdemlek. A fagyi után viszont eszembe jutott a nemrég elmúlt torokgyulladásom. De ez már a hazaúton volt. Így történt, hogy nem jártam a Rózsadombon.</p> <p>2017. szeptember 17.</p> <p>...mert miről is szólt a tegnapi családi kirándulás?<br /> Egy kicsit a családról, egy kicsit a kirándulásról...de a fő kérdés az volt, hogy mit fogunk enni. Túránk felétől már nem arról folyt a szó, hogy: nézd, de szép...ez is milyen szép...stb. hanem arról, hogy ki mit szeretne enni, azt hogyan képzeli...stb.<br /> Hat ember, hatféle ízléssel, vággyal, sőt, akarattal. <br /> Nem könnyen, de összehoztuk. (Nagyon ajánlom Egerben az Excalibur Középkori Lovagi Éttermet.)<br /> Mostanában a kirándulása<span class="text_exposed_show">ink egyre inkább a gasztronómia felé billennek el. <br /> Nem jó jel. <br /> Elfáradtunk a kirándulásban (nagyon), elpilledtünk az étterem után (nagyon)...Talán öregszünk?<br /> Estére már újra erőre kaptunk, Republic koncertre mentünk. <br /> Akkor most öregszünk vagy sem?</span></p> <p>2017. október 7.</p> <p>Ma a János-hegyen jártam. Ötévesen még egyenlő szárú háromszögnek rajzoltam a hegyet és úgy képzeltem, hogy a csúcsa az égig ér. A János-hegyet láttam életemben először, nagy csalódás volt, hogy nem ér az égig és nem is háromszög alakú. Aztán persze következett a Bükk, a Mátra, de alföldi gyerekként sem hozták meg nekem a "hegyet látok" élményt.<br /> Azt a Magas -Tátra adta meg, sziklás hegyeivel maga volt a csoda és a Lomnici-csúcs tényleg az égig ért. Később volt szerencsém túrázni az Alpok 4000 méteres hegyei között Svájcban, az már egyenesen földöntúli élmény volt.<br /> Ma, 50 évvel később (mennyi?) újra eljutottam a János-hegyre.<br /> Nem a Tátra, nem az Alpok...és mitől volt mégis olyan édes? Balázstól. <br /> De cukrászdában is voltunk.</p>rich