1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>1.</p> <p>"- Kati, képzeld, cseresznye a jelem! Egyébként.<br /> -Óh, szuper, és ebéd után ott alszol?<br /> -Azt még nem döntöttem el. Egyébként."</p> <p>Ilyen egyszerű a világ a négyévesek szerint.<span class="text_exposed_show"><br /> Eldöntöm. Akarom. Úgy lesz.<br /> Egyébként meg igen.</span></p> <p>2.</p> <p>A négyéves, akinek cseresznye a jele, újra tanított:<br /> Én: Vannak már barátaid?<br /> Ő: Vannak. De még nem ismerem őket.</p> <p>3.</p> <p>Néhány hónappal ezelőtt Levente Péter és Döbrentey Ildikó előadóestjén voltam, nagyon szerettem őket mindig is, de azon az estén még közelebb kerültem hozzájuk. Az előadás végén megvettem Döbrentey Ildikó meséskönyvét, természetesen az akkor még hároméves-cseresznyejelű számára. Amíg a dedikálásra vártam, csak fogtam-forgattam a könyvet nagy örömmel, már előre jóleső szeretettel. Amikor sorra kerültem, Döbrentey Ildikó kérdésére, hogy kinek írhatja, kicsit szégyenkezve a hi<span class="text_exposed_show">rtelen jött ötlettől, magamat neveztem meg. Az enyém lesz, mondtam és találkozott a tekintetünk. Ő mosolygott, tekintete lélektől lélekig hatolt és csak ennyit mondott: "Ennek biztos most jött el az ideje." <br /> Még rajzolt is nekem gyorsan egy kismadarat, rólam szól... ezt mondta és végig rendületlenül mosolygott. Én pedig boldog voltam.<br /> Itthon kézbe vettem, lapozgattam, gyönyörködtem benne, sokszor megnéztem a dedikálást, a rajzot. Az enyém. De hol ide tettem, hol oda, nem találtam a helyét. Valahogy égetett engem ez a könyv. <br /> Tegnap aztán elvittem a jogos tulajdonosának. A Négyévesnek. Lélektől lélekig.<br /> A napot a Szépasszony-völgyben zártuk, Charlie énekelt, lélektől lélekig.</span></p> <p>4.</p> <p>Ő: Amikor megérkeztek, három meglepetésetek lesz.<br /> Én: Juj, de kíváncsi vagyok, mi lehet!<br /> Ő: Ha akarod, egyet elmondok.<br /> Én:Szeretném. <br /> Ő: Bokrokat fogunk ültetni.<span class="text_exposed_show"><br /> Én: Nahát, ez aztán nagyszerű meglepetés! És mi a másik kettő?<br /> Ő: Mondtam, hogy három ... és titok.<br /> Elmentünk hát Egerbe és megnéztük a meglepetéseket. <span class="_5mfr _47e3"><img class="img" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2017/11/1f60d.png" alt="" width="16" height="16" /><span class="_7oe">😍</span></span><br /> Nem az, ami a képeken van.<br /> De a titok, az titok.</span></p> <p>5.</p> <div class=""> <div class="_1mf _1mj">P. (4) és kistestvére D. (1)</div> </div> <div class=""> <div class="_1mf _1mj"> Ő: Ma este cirkuszost fogok játszani D-vel.</div> </div> <div class=""> <div class="_1mf _1mj">Én: Azt hogy kell?</div> </div> <div class=""> <div class="_1mf _1mj">Ő: Én leszek a főszereplő és D. a néző.</div> </div> <div class=""> <div class="_1mf _1mj">Én: Ez biztos nagyon szuper játék lesz.</div> </div> <div class=""> <div class="_1mf _1mj">Ő: Igen, és sötétben fogunk játszani.</div> </div> <div class=""> <div class="_1mf _1mj">Én: Miért kell sötétben?</div> </div> <div class=""> <div class="_1mf _1mj">Ő: Azért, hogy D. rettegjen.</div> </div> <div class=""> </div> <div class="">6.</div> <div class="">Ma vonatost játszottam. Én voltam a mozdonyvezető. Tudod ki volt az utas? Megsúgom: hát D.</div>rich