1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>Az egész a darvakkal kezdődött...Olvastam, hogy a Hortobágyon daruhúzás lesz. Mivel nem tudtam, hogy az mi, utána kellett néznem:  az éjszakázó helyükre húzó darvak vonulását lehet megcsodálni a vezetett túrán.</p> <p>Mindenképpen el akartam menni.</p> <p>Megnéztem, pontosan hová kell menni, honnan indul a túra, néztem videókat is a darvakról, vagyis készültem, nagyon készültem.</p> <p>Ahogy közeledett a nagy nap, úgy lett egyre valószínűbb, hogy nem tudok elmenni. Sajnáltam, nagyon sajnáltam. Az indulás előtti napon már biztosan tudtam, hogy a darvak nélkülem fognak éjszakázó helyükre húzni.</p> <p>Aztán arra gondoltam, lehet, hogy nem is olyan fontos ez...hogy nem is akarom annyira látni ezt az egész daruhúzást. Valahogy úgy voltam vele, mint La Fontaine rókája a savanyú szőlővel. Talán még  a vállam is megrántottam, ha nem megyek, hát nem megyek.</p> <p>De teltek a napok és a hiány járt a fejemben, hogy de jó lett volna és elszalasztottam valami szépet, valami különlegeset.</p> <p>Tegnap, a csendes vasárnap délelőtt, miközben a kertben tettem-vettem, furcsa madárhangot hallottam. Varjak lennének? Nem láttam az égen semmit. A madarak hangja egyre közelebbről hallatszott...és egyszer csak megpillantottam őket, igen, a darvakat. Megszámoltam, 45-ig jutottam, de többen voltak, csak gyorsan repültek.</p> <p>Ahogy elhúztak felettem, csendesen mosolyogtam - darvacskák, hát erre repültetek, mégis láthattalak benneteket!</p> <p>Aztán bejöttem a jó meleg házba és elindítottam a blogomat.</p> <p>Örömömben.</p> <p>...és azt sem bánom, hogy vadludak voltak.</p> <p> </p> <p> </p>rich