1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-104" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2017/11/IMG_2005-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></p> <p>Hunyorogva néztem a kerted. A kertünket. Ismerős pontokat kerestem benne, de a kis kunyhón kívül mást nem találtam. A családé volt ez a kert, de mégis csak a tied. Sokat dolgoztunk ott, de te dolgoztál a legtöbbet. Ezt a kertet igazán csak te szeretted.  </p> <p>Mi, többiek a soha véget nem érő munkát láttuk benne. Te pedig a nagyapa által ültetett diófát, a meggyfát, a birsalmafát, a magad telepítette szőlőskertet láttad. A munkádat és annak eredményét. A család éléskamráját. A mogyoróbokrot, amiről büszkén hoztad haza nekünk a termést, egy-egy marékkal, mert többet szedni nem volt időd. </p> <p>Az első érett szamócát mindig én kaptam. Nem tudtam felmászni a cseresznyefára, te feltettél és vigyáztál rám, hogy le ne essek. Babot vetettünk együtt, te kapáltad a fészket, én szórtam bele a babszemeket. Együtt szedtük a cseresznyét, szüreteltük a szőlőt.</p> <p>A legbüszkébb a vén diófára voltál, ahogy ráhajoltak az ágai a kis kunyhóra, gyakran pihentél az árnyékában és minden évben ellátott bennünket dióval. Erről a diófáról akartam neked vinni néhány szemet.</p> <p>Ezt a kertet kerestem...de már nincs. A fákat kivágták, nincs meg a meggyfa, a cseresznyefa, nincsenek bokrok, nincs szamóca, nincs ott már semmi.</p> <p>Drága Apukám, már a diófa sincs meg.</p> <p> </p> <p> </p>rich