1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>A világnak ebben a csücskében, ahol élek, itthon vagyok.  Iskolás koromban helytörténeti szakkörre jártam és ezt kellett leírnunk a füzetünk első lapjára:</p> <p>"Tudom az utcák neveit,</p> <p>Szívós köveit ismerem,</p> <p>Emelem üdvözlő kezem</p> <p>S biccentenek a tornyok." (Demény Ottó)</p> <p>Én is tudom, ismerem, emelem és nekem is biccentenek.</p> <p>Sokáig elvágyódtam innen, elképzeltem, hogy milyen lesz hazalátogatni a nagyvilágból és érdekes, hogy pont én maradtam. Maradtam, mert így alakult és én vagyok az, aki hazavárok.</p> <p>A szülői házban pedig engem vár haza az anyukám, ott is otthon vagyok. A gyerekeim otthonában vendég vagyok (gyere el hozzánk, mondják), ott ők vannak otthon,  viszont ide, az ő szülői házukba is hazajönnek.</p> <p>Így van ez. Hazavárok és őrzöm az otthont. A helyet, ami melegít és véd. A helyet, ahol a tárgyak, a szinek, az ízek, az illatok, a könyvek, a virágok...minden én és ők vagyunk, mi vagyunk. Én és Ők. Az egyikük hamarosan hazaérkezik és a második gyertyát már vele gyújtom meg.</p> <p>"Mikor egész sötét lesz,</p> <p>jó beúszni a saját akváriumomba.</p> <p>Valaki mondja: Szervusz.</p> <p>Hol jártál?</p> <p>És felelek: Csak úgy sétáltam."</p> <p>(Ingrid Sjöstrand: Mikor sötétedni kezd-svéd gyermekvers)</p> <p> </p>rich