1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>Ma olyan gyerekek és  felnőttek között vacsoráztam, akiknek ma volt a Karácsony. Néhányuk  kivételével  az intézet falai között élnek, soha nem mennek haza, nincs hova, nincs kihez hazamenni.</p> <p>Ma este láthatták a feldíszített karácsonyfát, ma égtek a gyertyák az ebédlő asztalain, ma volt ünnepi a teríték, ünnepi a vacsora  és ma bontogathatták ajándékaikat a fa alatt.</p> <p>Súlyosan, halmozottan sérült gyerekek és felnőttek ők, akik azt látják, érzik és értik a világból, amit mi viszünk közel hozzájuk, amit mi mutatunk meg nekik.</p> <p>Ma például azt, hogy milyen is a Karácsony. Milyen jó várni, készülődni, aztán szépen felöltözve leülni az ünnepi asztalhoz,  tapsolni a művészeknek, együtt énekelni velük. Együtt énekelni, hogy Kiskarácsony, nagykarácsony, nézni, ahogy ég a gyertya, figyelni, hogy el ne aludjék, megkóstolni minden finomságot és örülni az ajándékoknak.</p> <p>Ma érezhették az angyalszárnyakat.</p> <p>Ma láthatták az angyalszárnyakat.</p> <p>Az egyik műsorszámban  néhány dolgozó gyönyörű hófehér ruhában, csillogó angyalszárnyakat öltve táncolt  néhány kerekesszékes gyermekkel. Amikor a zene véget ért, véget ért a tánc is és angyalszárnyak borultak a kicsikre.</p> <p>Ma ízek, fények, illatok  és angyalszárnyak segítették érezni az ünnepet.</p> <p>Mától Vízkeresztig ez így lesz minden nap.</p> <p><span class="st">"Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel."</span></p> <p><span class="st"> (Teréz anya)</span></p>rich