1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>Az újévi lencsét hagyományosan az anyukám készíti. Ma egy verset is kaptam mellé, amit ő talált a rejtvényfejtő könyvében, megjelölte és alig várta, hogy odaérjek hozzá és felolvashassa nekem.</p> <p>Elővette a nagyítóját, mert a szemüveg már kevés az olvasáshoz neki és mielőtt olvasni kezdte, azt mondta, hogy ilyen szép verset csak Petőfi tudott írni, de ezt nem ő írta és hogy nagyon figyeljek.</p> <p>Figyeltem, hallgattam, ahogy finom hangon olvasott, közben simogattam a kezét. Minden szó beleért a szivembe. A felolvasás végén kaptam egy darab papírt egy tollal és anyukám lediktálta nekem, hogy haza tudjam hozni. Diktált, mondta, hogy hova kell vessző (vonás, ő így mondja), hova kell pont. Én pedig írtam szorgalmasan.</p> <p>Ahogy kiléptem a kapun tőle, megöleltük egymást, mint mindig, megkérdezte, hogy mikor jövök és mondta, mint mindig, hogy vigyázzak nagyon magamra. Majd nézett engem, amíg a sarokhoz értem, ott megálltam és integettem neki, mint mindig. Nem lát már el odáig, de érzi, mikor érek oda és mikor fordulok be a másik utcába.</p> <p>Nem látja, de érzi...</p> <p>...és amikor befordulok, integetünk egymásnak. Mindig.</p> <p>Én látom, ő érzi.</p> <p>Én pedig az ő áldását érzem minden lépésemben. Mindig.</p> <p> </p> <p>A vers címe: A rózsabárka (ismeretlen kínai szerző)</p> <p>Az esti tenger álmodó borán,</p> <p>Úgy ring a bárka, mint a kormorán.</p> <p>A parton állok. Szemem várva vár,</p> <p>Egy mosolyt onnan, hol a bárka jár.</p> <p>Kék árbócán, mely sápadt, mint az ón,</p> <p>Fürtös mimózák csüngnek hervadón.</p> <p>Ruházatáról sejtem meg: ez ő,</p> <p>kezében leng a selyemlegyező.</p> <p>Egy rózsát ejtek el a víz felett,</p> <p>Amit a tenger erre-arra vet.</p> <p>S talán ha este fordul majd a szél,</p> <p>A rózsaszál a kék bárkához ér.</p> <p> </p> <p>Hát így kezdődött nekem 2018.</p> <p> </p>rich