1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p> </p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-503" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2018/01/WP_20180112_20_33_07_Pro-168x300.jpg" alt="" width="168" height="300" /><img class="alignnone size-medium wp-image-507" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2018/01/WP_20180112_20_33_54_Pro-300x168.jpg" alt="" width="300" height="168" /></p> <p> </p> <p>Balázs Fecó előadói estjére azóta szeretnék elmenni, mióta először olvastam, hogy van ilyen. Háromszor került elérhető közelségbe, de minden alkalommal le kellett mondanunk a megrendelt jegyeket.</p> <p>Egy hete, teljesen véletlenül rátaláltam a balmazújvárosi jan. 12-i időpontra, de azt is rögtön láttam, hogy november óta árulták a jegyeket. Gondoltam is, hogy eladták már az összeset. Egy próbát megér, felhívtam a Művelődési Központot. Természetesen minden jegy elkelt. Pótszékre? Sajnos, már pótszékre sincs. Nagyon szomorúan, lemondóan még csak annyit kértem, hogy írják fel a telefonszámomat és ha esetleg, mégis, talán valaki lemondja a jegyét, akár előadás előtt is egy órával, hívjanak fel és azonnal indulunk. Nagyon kedves volt a hölgy, felírta a számom, de hallottam a hangján, ahogy mosolyog a naivitásomon  és mondta is, hogy ebben ne bízzak, nagyon nagy az érdeklődés Balázs Fecóra, nem is gondolták , hogy ekkora, szinte kizárt, hogy jegyet visszahozzanak.</p> <p>Teljesen beletörődtünk, hogy most sem jön össze, most sem tudunk elmenni. Nem is beszéltünk róla tovább, nem is emlegettük.</p> <p>Január 12-én délután 4 órakor csengett a telefonom, a balmazújvárosi Művelődési Központból hívott a hölgy és amikor bemutatkozott, nem is vártam meg, hogy mit mond, nagyon udvariatlanul rákérdeztem: csak nem...?</p> <p>De igen, épp most hoztak vissza két jegyet, át tudjuk-e venni.</p> <p>Szinte rögtön indultunk is érte és nem győztem a hölgynek megköszönni, hogy ránk gondolt. (Innen is köszönöm!)</p> <p>Balázs Fecó előtt még volt időnk, megnéztük a Munkácsy kiállítást. Az Ásító inast vártam a legjobban, reméltem, hogy ott lesz és útközben majdnem fogadtam is rá...és ott volt, sok más csoda-kép mellett. Aki teheti, nézze meg, mert Munkácsy festményei előtt állni nem mindennapi élmény. A kiállítás februárig látogatható.)</p> <p>...És akkor Balázs Fecó.</p> <p>Pontosabban...És Akkor Feljött A Színpadra Balázs Fecó. Egy szintetizátorral, a maga egyszerű, sallang-mentes emberi mivoltában kiállt a színpadra és  bemutatta zenészi munkásságának egy olyan remek keresztmetszetét, amit én a meghatottságtól csaknem végig sírtam. </p> <p>A régi Neotonra, a régi barátokra, zenésztársakra emlékezve a Kell, hogy várj-jal indított, majd jöttek a nagy Taurus-dalok: A kőfalak leomlanak, Anyám vigasztalj engem, Amit még nem mondhattam el, A lány, kire szerelemmel nézhetek.</p> <p>Aztán egy Radics Bélára emlékező dalt énekelt (Nagy varázslat volt) és jöttek a Korál-dalok: Homok a szélben, Kevés voltam neked, Kölykök a hátsó udvarból... Egy újabb egységben pedig a Csönd éve, Változnak az évszakok, Kergesd el a felhőt... Az egységek között emlékezett, felidézett egy-egy jelentős epizódot a pályájából.</p> <p>Amikor felhangzott az Érints meg még egyszer, majd a Hazafelé, már tudtuk, hogy lassan vége a varázslatnak...Lassan itt az éjszaka...és akkor felhangzott az utolsó dal:</p> <p>Amikor vége az utolsó dalnak is,<br />Az utolsó hang is szétfoszlott már,<br />Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon,<br />Fölborult székek, és konok homály.<br />Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,<br />Ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?</p> <p>Maradj velem, segíts nekem,<br />Vigyél haza, fogd a kezem,<br />Szeress nagyon, fáradt vagyok,<br />S nehéz a szívem.<br />Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,<br />Hogy szebb lesz a holnap!<br />Mondd, hogy lehet... Mondd, hogy lehet,<br />Ha nem is tudod, hogy hiszek neked.</p> <p>Ez a dal a végén...ez a dal zúgott, majd megköszönte a betegsége idején felé áradó szeretetet, megköszönte a közönségnek, hogy itt volt és figyelt rá, énekelt vele és elbúcsúzott. A vastaps után újra végigfutott a nagy dalokon aztán megígérte, hogy az előcsarnokban még marad egy kicsit, találkozhatunk vele.</p> <p>Néhány szót én is váltottam vele, amíg a róla szóló könyvet dedikálta és közös kép is készült. Jó ember, jó zenész, hatalmas szívvel. Engedje a szíve, hogy sokáig énekelhessen még. Egészen addig, amíg a Világ a Világ és még egy nap.</p> <p>Ki mondja meg, vajon meddig lehet,<br />hogy minden nap,<br />mindenhol erős legyek?<br />A csönd volna jó.<br />Kicsit könnyebb napok.<br />Ne kérdezz semmit, ha látod,<br />hogy fáradt vagyok.</p> <p>Láttuk, drága Balázs Fecó. Láttuk, hogy fáradt vagy. De azt is láttuk, hogy amíg a szíved bírja, a lábad bírja, a hangod bírja, addig itt vagy. Amíg a Világ a Világ és még egy nap.</p> <p>...és hogy dalaidból mennyi marad?</p> <p>Mind. Nekünk mind megmarad.</p>rich