1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>Vendéget várok, rendet teszek a házban, összeszedem a széthagyott ruhákat, cipőket, könyveket, papírokat, tányérokat, kiviszem a szemetet, talán porszívózni is fogok, felmosok a konyhában, elpakolok a ruhaszárítóról,  kitakarítom a fürdőszobát és...és...és...és erről eszembe jutott Janikovszky Éva.</p> <p>"Ha mihozzánk vendég jön, akkor anyukám feketét főz, és becsukja a mi szobánk ajtaját, mert oda jobb be se nézni.</p> <p>De sajnos a tanító néni előre megüzente anyukámnak, hogy ne tekintsük őt vendégnek, mert csak a családdal szeretne megismerkedni.</p> <p>Ezért anyukám lemosta az ajtókat, és elrakta a kabátokat meg a cipőket az előszobából. Apukám megragasztotta a fotel lábát, és becsavart még két égőt a csillárba.</p> <p>A Bori leszedte a színészképeket a falról, én pedig kivittem a vadgesztenyéimet az erkélyre.</p> <p>Amikor már olyan rend volt, amilyen nem szokott lenni, akkor a Pacsitacsit is átküldtük a szomszédba, mert ő nem tudhatja, hogy a tanító néni nem vendég, és lehet, hogy megrágja a cipőjét, ahogy a vendégeknek szokta.</p> <p>A tanító néni csak fél óráig volt nálunk, mégis jól megismerkedett a családdal, mert közben megérkeztek a Bandi bácsiék Érdről, az alattunk lakók felkiabáltak, hogy legurultak a gesztenyék az erkélyről, a szomszédból hazazavarták a Pacsitacsit, mert nem tudta, hogy az ő konyhájukban is szobatisztának kell lenni.</p> <p>De én nem is bántam, mert így a tanító néni legalább látta, hogy mi itthon is elég elevenek szoktunk lenni." (Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami)</p> <p>Én még süteményt is fogok sütni.</p>rich