<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>hogyan</provider_name><provider_url>https://choix.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Katalin</author_name><author_url>https://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/</author_url><title>Nem közénk való volt</title><html>&lt;p&gt;Ezt mondta Kölcsey Ferencről Wesselényi.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Felvételi dolgozatomat rengeteg évvel ezelőtt Kölcseyről kellett írnom. Akkor jól tudtam mindent, amit tudni kellett róla, mára sokat felejtettem, de ez a mondat megmaradt: &quot;Nem közénk való volt.&quot; Arra is emlékszem, hogy a dolgozatomat ezzel a mondattal zártam. Súlyos mondat ez és sokáig azt hittem, hogy a visszahúzódó, szatmári birtokán gazdálkodó irodalmár tényleg nem volt a nagy formátumú politikusok közé való.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Pedig pont fordítva lehetett. Kölcsey Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia tagja, politikus, országgyűlési követ, reformer, kiváló szónok,  költő és nyelvújító volt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Több, mint a többiek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;INTÉS&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Zeng hazát és zeng szerelmet,&lt;br /&gt; Magyar hű nép, a lant;&lt;br /&gt; Ó ne bánd, ha lágy hangjátol&lt;br /&gt; Szíved meg-megdobbant!&lt;br /&gt; És ne bánd, ha lágy hangjátol&lt;br /&gt; Szívedre bánat gyűl;&lt;br /&gt; Mélyen az tekint magába,&lt;br /&gt; Ki bús érzésben űl.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Jer, borúlj el csendes órán,&lt;br /&gt; Múltról jövőig hass;&lt;br /&gt; Vágyva pillants föl, magasra:&lt;br /&gt; Mint naphoz küzdő sas.&lt;br /&gt; Vágyva pillants föl, magasra,&lt;br /&gt; Im itt, ami fenntart:&lt;br /&gt; Könny a szemben, láng a mellben,&lt;br /&gt; S a kézben ősi kard!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Cseke, 1832. szept. 29.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>