1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-923" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2018/04/30710723_1Pokorny-liával-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></p> <p>...és színészek, akikért érdemes. Pokorny Liáért érdemes.</p> <p>Hétéves a kislány, amikor a történet indul. A kislány szomorú, nagyon szomorú. Most fog találkozni először a halállal. Ölében a kiskutyája, aki nagyon beteg és az állatorvos azt javasolja, hogy ne szenvedjen tovább a kis kedvenc, el kell altatni.  Ekkor a művésznő körülnézett a nézőtéren és rám mutatott: Eljátszaná az állatorvost? Igen, Önre gondoltam. Feljönne a színpadra?</p> <p>Én pedig felmentem.</p> <p>Interaktív színházi előadáson voltam.</p> <p>Néhány szavas "szerepem" után - átadtam az öröklétnek a kiskutyát - Pokorny Lia folytatta a történetet. Hétéves tehát és egy napon az iskolába az apukája jött érte. Apa szótlanul állt az osztályterem ajtajában és ő érezte, hogy valami baj van, üss vagy fuss vagy legyél mozdulatlan, gondolta, mert érezte a bajt és igen, baj történt, nagy baj.</p> <p>Pokorny Lia rámutatott a nézőtéren egy idősebb úrra: Kérem, szépen kérem, lenne az apukám? Feljönne a színpadra?</p> <p>És az úr felment. Néhány percig együtt játszottak tovább. Apa vezette az autót, a kislány mellette ült, szorongva, félve. Kórházba mentek, az anyuka meg akart halni, de nem sikerült neki. Miért? Miért? De miért? - kérdezte a kislány, de az apja nem válaszolt, nem tudott válaszolni, nem akart válaszolni és a kórházból hazaérve csak magára csukta a dolgozószobája ajtaját és a kislány tudta, hogy ő most nem mehet az apja után. A választ(?) másnap reggel a kórházban az anyukájától kapta meg: nincs semmi, amiért érdemes lenne tovább élni.</p> <p>Nincs?</p> <p>A kislány hazament és nekilátott összeírni mindazokat a dolgokat, amikért érdemes élni.</p> <p>A dolgokat, amikért érdemes élni, egy-egy papírdarabra írva előadás előtt szétosztotta a művésznő a nézők között és ahogy haladt a történetmesélésben előre, kérésére időnként egy-egy dolgot egy-egy néző felolvasott.</p> <p>Fagyi. Vízipisztolyozni. Titokban belepisilni a Balatonba. Táncolni. Csíkos pólót felvenni.</p> <p>A listát folyamatosan írta, még azután is, hogy az anyukája hazajött a kórházból...és meg is mutatta neki. Anyukája nem értette, nem akarta érteni.</p> <p>Tíz évvel később újra megpróbálta az anya befejezni, megint nem sikerült neki. Az apa megint bezárkózott a dolgozószobájába. A lány, a tini lány már dühös volt  és összetört lélekkel vádolt és veszekedett a kórházban.</p> <p>De közben még mindig írta a listát. A dolgokról, amikért érdemes élni...és mi nézők, egyre több kedves, bájos, aranyos, izgalmas és érdekes dolgot tudtunk meg, amikért érdemes. Csak az anya nem hallotta meg. Nem akarta meghallani, nem tudta meghallani.</p> <p>Közben a lány találkozott a szerelemmel (Kedves Uram, igen, Ön ott, lenne a szerelmem? -és újra játékra hívott egy nézőt, a sokadikat). Összeházasodtak, majd eltávolodtak egymástól, a lány egyre messzebb került mindenkitől és egyszer csak azt vette észre, hogy mintha olyan lenne, mint az anyukája. Már nem is írja a listát, talán nincs is már meg, nem is fontos. Nem fontos. A férje elköltözött, a lány pedig Ausztráliáig menekült az anyja, az apja és ki tudja, talán önmaga elől is. Ausztráliában kapta a hírt. Igen, anyád. Befejezte.</p> <p>A harmadik befejezett lett.</p> <p>...és akkor végre beszéltek, az apja és ő. Sokat, nagyon sokat beszéltek.</p> <p>Dolgok, amikért érdemes élni.</p> <p>Apróságok, semmiségek és mégis...és mégis olyan fontosak.</p> <p>A nekem írt dolog ez volt: Titokban belepisilni a Balatonba.</p> <p>Hazahoztam és folyton mosolyognom kell, amikor ránézek.</p> <p>Mi nézők, nagy hullámvasúton ültünk, sírtunk és nevettünk, többet nevettünk, mint sírtunk és az előadás végén felállva, percekig zúgó vastapssal köszöntük meg Pokorny Liának, hogy itt volt és játszott nekünk. Játszott velünk.</p> <p>Játszottunk.</p> <p>A dolgokért, amikért érdemes élni.</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich