1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>Amikor elhangzik az "Igen" először  a templomban, majd az anyakönyvvezető előtt, azt sok "igen" előzi meg, abban sok "igen" benne van. Olyan "igen"-ek, amelyeket én, mint örömanya az elmúlt 30 év alatt kimondtam.</p> <p>Igen-t mondtam a születésére és amikor nehezen a világra jött, akkor elöntött az érzés: legyen erőm felnevelni.</p> <p>"Igen" egy tündéri, jó alvó, szépen fejlődő babára.</p> <p>Igen, amikor először a bátyja kezébe tettük a pici testvérét.</p> <p>Igen akkor is, amikor először vittem óvodába és nagyon sírt, nem akart menni és az óvodai évek alatt minden (!)  reggel így indult a nap: Úgyse megyek óvodába!</p> <p>Igen az okos kisiskolásra, az érettségire, a nyelvvizsgákra, az egyetemi éveire, az egyre gyarapodó tudására.</p> <p>Az intelligenciájára, a humorára, az okos érveire.</p> <p>Az első munkahelyére.</p> <p>Az elköltözésére, a fészekből kirepülésére.</p> <p>Igen, sok igent kimondtam...</p> <p>...és ha kellett, mondtam nemet is.</p> <p>Felneveltem.</p> <p>Hogy nehéz volt?</p> <p>Igen.</p> <p>Hogy néha nagyon nehéz volt?</p> <p>Igen.</p> <p>Hogy néha annyira nehéz volt, hogy alig bírtam?</p> <p>Igen.</p> <p>Hogy újra vállalnám a Sorsomat, érte?</p> <p>Igen. Igen. Igen.</p> <p>Amikor a templomban az oltár elé kísértem a kisfiamat, majd az anyakönyvvezető előtt az első sorban ültem és néztem őt, a könnyeim mögött ez a sok "igen" mind ott volt. Néztem a tanúként mellette ülő testvérét, a férjemet, az édesanyámat, akikkel felneveltük őket, akik nélkül nekem egyedül nem sikerülhetett volna, néztem a hamarosan ötéves unokámat  és magamban én is "Igen" -t mondtam. Mindenkire és mindenre.</p> <p>Végtelen boldogság, hogy elkísérhettem az oltár elé, hogy hallhattam, láthattam az örömét,  ott lehettem, átvehettem a szülőköszöntő virágot, táncoltam vele...</p> <p>...és most elengedem.</p> <p>Átadom őt a kislánynak, akit szeret és akit tegnapelőtt feleségül vett.</p> <p>Igen.</p> <p> </p> <p> </p>rich