1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>Csak arra emlékeztem, hogy 15-16 éves lehettem, amikor jártam ott és hogy olyan volt, mintha valami teljesen idegen, egzotikus világba csöppentem volna.</p> <p>Földrajzból persze tudtam, hogy vannak dzsungelek, esőerdők, képeket is láttam róluk, mégis, amikor beléptem akkor a Debreceni Egyetem Botanikus kertjének pálmaházába, elállt a szavam. Úgy emlékszem, akkor hatalmasnak láttam, óriásinak láttam mindent. Alföldi akácerdőkhöz, nyárfaerdőkhöz szokott szememnek nagyon érdekesek voltak a pálmafák, a liánok és még nem is tudom, hogy mik. Emlékszem, hogy párás volt a levegő, fülledt meleg volt bent és én ettől is teljesen el voltam varázsolódva.</p> <p>Később, amikor a gyerekeimmel állatkertben voltunk, több alkalommal, több helyen, a  pálmaház kihagyhatatlanul vonzott. Érdekes, hogy egészen elfeledkeztem a debreceniről. Felnőttként ezerszer jártam a városban,  rendszerint volt szabadidőm is ott, sétálgattam a városban, felfedeztem "cívis" utcákat, fagyizgattam, leültem a Nagytemplom elé és csak néztem azt a (nekem) nagyvárost. Bámészkodtam. De egyszerűen nem jutott eszembe a Pálmaház.</p> <p>Nem jutott eszembe.</p> <p>Elfelejtettem.</p> <p>Mint ahogy elfelejtettem pl. a Magas-Tátra valódi magasságát. Amikor először ott jártam, 18 éves voltam és úgy láttam, hogy a csúcsok az égig érnek. Amikor sok évvel később visszamentem, szomorúan láttam, hogy a Magas-Tátra "összement". Pedig csak az történt, hogy akkor már láttam más hegységeket is, pl. a svájci Alpok 4000 méter fölötti hegyeit. Más volt a viszonyításom. A Mátra domb lett a szememben, a Bükk szintén.  Azóta már látom a valóságot...</p> <p>Pünkösd hétfőjén, a kisfiam esküvője után újra Debrecenben volt dolgunk, tudtuk, hogy korábban érkezünk oda, mint kellene, gondoltuk, nem baj, van a közelben egy jó kis fagyizó, elfagyizgatunk, amíg várunk...</p> <p>...és akkor a semmiből beugrott a Pálmaház.</p> <p>A Pálmaház. Debrecenben. Hogy én egyszer ott voltam.</p> <p>Gyorsan megkerestük a neten, hogy egyáltalán áll-e még, működik-e, nyitva van-e ünnepnapon és hogy pontosan hol van.</p> <p>Aztán már indultunk is.</p> <p>Ott van, ahol volt. És képzeljétek,  össze se ment. 40 év alatt össze se ment. Most is nagynak láttam és most is csodaszépnek.</p> <p>Ráadásként a legalább 70 éves pénztáros (még nekem is "bácsi" ) kedvesen és végtelenül udvariasan megjegyezte, hogy 40 éve én még csak óvodás lehettem. Hát nem. Gimnazista voltam.</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich