<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>hogyan</provider_name><provider_url>https://choix.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Katalin</author_name><author_url>https://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/</author_url><title>Arany</title><html>&lt;p&gt;Van olyan nap, amiről már akkor tudod, hogy jó lesz, amikor még fel sem keltél.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Valami felébreszt hajnalban, a redőny résein keresztül még nem látod a fényt, de belül, magadban már elkezdődik valami borzongató ragyogás, valami édes várakozás és már nem is alszol vissza, minek is, hiszen lassan világosodni fog, lassan reggel lesz. A telefonodból ki is veszed az ébresztést, aludjon nyugodtan, aki most még mélyen alszik,  ne a telefon rideg hangjára riadjon, majd inkább te ébreszted.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Már látod a faliórát, látod a derengő félhomályban, hogy elmúlt 6 óra és akkor halkan ezt mondod: jó reggelt, lassan mondod, majd megismétled, jó reggelt, mindjárt fél 7, szép lesz ez a nap, kezdjük el.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Van olyan nap, amiről érzed, hogy szép lesz. Hogy aranyból lesz minden.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Képzeld, nekem ilyen volt október tizennegyedike. Egy ilyen arany-nap.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Minden szép. Szép, hogy itt-ott ködfoltok vannak az úton. Nem baj, hogy lassabban tudunk haladni, mint gondoltuk, valahogy többen vannak most az úton, mint máskor, de nem baj, semmi sem baj most.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Átrobogunk a Tisza-hídon, itt mindig félek egy kicsit, most valahogy nem...csak mosolygok és lenézek a vízre. Szép ez az október, mondom és a Tisza  után már a hegyeket is látom, szépek a hegyek innen messziről is, ma minden szép.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ma megyünk az Ötéveshez.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Poroszlónál ér a hívása, a gyógynövényes túrautat választottam nektek, mondja és hangjában ott a sürgetés, gyertek hamar.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A megérkezésünk idején épp a párát törölgeti le a szélvédőről, törli, ahol eléri, sok dolgom van most, mondja, de ti pakoljatok át hozzánk addig nyugodtan. Távcsövet hoztatok?  Kati, én hátul ülök majd veled.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Pár percet megyünk kocsival, majd magunkhoz vesszük a hátizsákokat, igen, a cseresznyejelűt és az enyémet, majd elindulunk. A Nap aranyló, az út aranyszínű, a dombok, a hegyek és a rétek aranyban fürdenek...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;...és én aranyban fürdetem őt...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;...és ő hagyja magát aranyban fürdetni...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Amikor néhány óra múlva elköszönünk és megkapom az ezredik puszit és az ezredik ölelést, elfordítom a fejem és sírok. Nézem az út mentén a  sárga falevelektől aranyló hegyoldalt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A hegyoldal arany, az út arany, a Nap arany, de az igazi Arany ott maradt.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>