<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>hogyan</provider_name><provider_url>https://choix.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Katalin</author_name><author_url>https://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/</author_url><title>3.</title><html>&lt;p&gt;Az ajándékot Karácsonykor akartam átadni. Amikor kiválasztottam és megbeszéltem a részleteket a készítőjével, még legalábbis így terveztem. Aztán amikor a kezembe vehettem az elkészült &quot;Pici falu&quot;-t, már tudtam, hogy nem lehet kivárni az átadással az ünnepeket.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Siettem, rohantam vele az anyukámhoz, akinek amúgy is ünnep minden nap, minden óra és minden perc, amit együtt töltünk, de a ma délután egy különösen bearanyozott ünnep lett, hiszen olyan ajándékot vittem neki, amitől szinte elállt a szava.  A &quot;Pici falu&quot; gyermekkorának egy darabja. Forgatta, nézegette és emlékezett. Emlékezett a gyermekkorára, szemével szeretgette, drága kezével simogatta a &quot;falu&quot; házacskáit, bájos lakóit, a havas fenyőket és engem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Aztán kikísért a kapun, megölelt, ahogy szokott, vagy talán egy picit jobban is, és azt mondta, hogy a világon az a legnagyobb ajándék neki, hogy ma is itt volt nála az ő édes kicsi lánya.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De akkor már sírtam.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>