1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>A ma reggeli szürke idő nem csábított kimozdulásra, mégis elindultunk. Egész úton kísért bennünket a szürkeség, szürkék voltak a szántóföldek és szürke volt a Tisza-tó, csak a kedvünk nem volt szürke.</p> <p>A kedvünket átjárta valami édes várakozás, hiszen tudtuk, hogy amint megérkezünk, színek és hangok vesznek majd bennünket körül és előre örültünk a ránk váró kalandoknak. Olyan kalandoknak, amilyeneket csak a kétévesek és az ötévesek tudnak maguk körül megteremteni.</p> <p>Kb. 10 perccel a megérkezésünk előtt felhívtuk őket, így aztán a kapunál vártak bennünket, színesek voltak és hangosak, édesek és beszédesek és megint sokat tanultunk a világ fontos dolgairól. Megtudtuk,</p> <ul> <li>hogy a csúszdán hányféleképpen lehet lecsúszni, de a legjobb úgy, ahogy a  síugrók szoktak elrugaszkodás után, vagyis előbb ugrani kell és aztán csúszni,</li> <li>hogy a gitárnak csak a magas hangjait szabad behangolni, mert a mélyeket az Ötéves már behangolta és az pont úgy jó,</li> <li>hogy a leves előtt hideg kakaót kell inni,</li> <li>hogy a Kétéves nem tudja megérteni, miért léphet ki mindig csak a másodikként az ajtón...</li> </ul> <p>...és még sok egyebet, amit nekünk feltétlenül tudnunk kell.</p> <p>Beszínezték a napunkat.</p> <p>Hazafelé megálltunk a Tisza-parton és már nem is volt szürke a víz.</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich