1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>-Maradjatok itt jó sokáig!</p> <p>-Meddig szeretnéd kicsi kincsem?</p> <p>-Konkrétan(!) naplementéig.</p> <p>Így esett, hogy szombaton, az idei tavasz első igazi meleg napján egészen a naplementéig maradtunk a Bükkben, a hegyek között.</p> <p>Persze, naplementéig sok minden történt. Például bogarakat kerestünk a fűben, meglocsoltuk a levendulát, sárga pillangót láttunk, üres csigaházat találtunk, amibe bödéket gyűjtöttünk (az egy bogár, olyasmi, mint a katica, csak sárga), majd szabadon engedtük őket, agyagból vadászt formáztunk, napoztunk és közben meséltem a vadászról, aki összebarátkozott a medvével és lilára festettük a hercegnő palotáját. Megtudtam, kik az új barátai az oviban és hogy most már biztos, hogy  gépészmérnök lesz.</p> <p>Amikor már közeledett a naplemente, olyan helyre ültünk le, ahonnan jól lehetett látni azt a hegyet, ami mögé majd lebukik a Nap. Ő az ölembe ült és énekelni kezdtünk virágokról, állatokról, közben ringattam, ölelgettem és puszilgattam, majd elkezdtük a visszaszámlálást és mikor a nullához értünk, még mindig nem ment le, mintha a Nap is azt akarná, hogy álljon meg az idő és tartson még sokáig ez az édes ringatás, ez az édes ölelés és akkor újra visszaszámoltunk, majd megint újra és a Nap egyre lejjebb húzódott, egyre kisebb darabot láttunk belőle a hegesztőszemüvegen át, majd egyszer csak eltűnt.</p> <p>Lement a Nap és indulnunk kellett. Még egy hatalmas ölelés, még ezermillió puszi és integetés egészen addig, amíg csak látni lehetett az autóban azokat az édes kis kezecskéket.</p> <p>Én naplementét így még sosem sirattam meg.</p> <p>https://www.youtube.com/watch?v=voWUkjMHu2I</p> <p> </p>rich