<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>hogyan</provider_name><provider_url>https://choix.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Katalin</author_name><author_url>https://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/</author_url><title>Kóstoljunk tavaszt!</title><html>&lt;p&gt;Kezdjük a zsázsával.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Én két csomag magot vettem, három nagyobb cserépalátétben kb. két cm vastag virágföld tetejére szórtam  és mivel még mindig maradt a magokból, a többit egyszerűen kiszórtam a petrezselyem és a kapor közé. Fontos, hogy nem kell a magokat betakarni földdel, mert &quot;fényre nőnek&quot;. A földet nedvesen kell tartani és persze a napsütés is jót tesz neki. Először kb. két-három nap múlva örülhetünk, amikor a kis magvak elkezdenek csírázni. Aztán elkezdenek nőni, de rohamosan ám és a vetéstől számított egy hét múlva már  ollóval lehet belőlük vágni egy adagra valót. Innentől nincs megállás, minden nap lehet belőle csemegézni. A két csomag mag nagyon gazdaságos, már két hete eszem a zsázsámat és még biztosan kitart úgy 2-3 hétig.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A másik kedvenc a tépősaláta.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mivel nálunk nincs igazi veteményeskert, hanem a virágok és fűszernövények között, ahol egyáltalán van még egy gyűszűnyi hely, ott eléggé kócos összevisszaságban élnek-nevelkednek vagy csak simán vegetálnak az ehető növénykék, vagy legyek decens: a  zöldségfélék. Úgy kerültek az előkelő levendulák, zsályák, kakukkfüvek, rozmaringok, metélőhagymák, tulipánok és liliomok közé, hogy egyszerűen csak elszórtam a zöldségmagvakat oda, ahol egy csepp helyet láttam aztán hajrá, lehet küzdeniük az életért. Kivéve a tépősalátákat, mert azt rajtam kívül az éticsigák is szeretik és mert a gyilkos pillantásom feléjük nem volt elég, hát hadat üzentem a teljes csiganemzetség, vagy legyek megint decens: csigapopuláció ellen. Csatákat nyertem, de a háborút elvesztettem. Ezért néhány éve a magokat virágládába szórom, pergetek  rájuk egy pici földet, éppen csak annyit, mintha ételt sóznék, szóval csak itt-ott érje föld és szintén nedvesen, napon tartva néhány nap múlva már csírázik is, aztán  úgy két hét múlva már lehet enni. Bár annyira szépen mutatnak a ládában, hogy szinte sajnálom megenni, de hát én vagyok értük vagy ők értem?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A végére hagytam a tavaszi szerelmemet, a spárgát, amiről tudni lehet, hogy már a görögök is...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ehhez képest én csak néhány éve fedeztem fel magamnak, de szerelem volt első látásra és nem múlik. A spárgát nem termesztem, ugyan hol is tenném, hanem megveszem és bizony, amikor először meglátom az üzletben, az arcom kipirul, a szívem hevesebben ver és már pusztán a látványától is már-már elérzékenyülök. Egyszerűen készítem, csak bedobom a lobogó forró vízbe, pár percig hagyom lobogni, leszűröm és nem sózom, nem vajazom, nem csinálok vele semmit.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egyszerűen megeszem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;https://www.youtube.com/watch?v=LjQwUD5P5Bk&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>