1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>A hét egy jó kis ebéddel keződött a vendégünkkel, aki mesélt színházról, színházi és filmszerepeiről és a családról. Éttermi ebéd egy szellős teraszon, jó hangulatban  egy kiváló színésszel, hát nem gyakran kezdődik így a hét.</p> <p>Aztán folytatódott úgy-ahogy, pl. a nagy forrósággal. A nagy meleg ellenére négyszer kijutottam a futópályára alkonyat körül és nagy öröm ért: nincsenek szúnyogok. </p> <p>Elkezdtem olvasni egy könyvet, Yuval Noah Harari történész, egyetemi tanár a szerzője, a címe pedig Sapiens - Az emberiség rövid története. </p> <header id="product-page-header" class="clearfix"> <h2 class="authors"><span style="font-size: 16px">"A tűz tett minket veszedelmessé. A pletyka együttműködővé. A mezőgazdaság még éhesebbé. A mitológia tartotta fenn a törvényt és a rendet. A pénz adott valamit, amiben mind bízhatunk. Az ellentmondások teremtették meg a kultúrát. A tudomány tett minket a teremtés urává. De egyik sem tett boldoggá..."</span></h2> </header> <div class="tartalom"> <div class="tartalomAlap">A szerző szerint röviden így foglalható össze annak története, ahogyan  majmokból a világ uraivá lettünk. A könyv nem rövid és én nagyon lassan haladok vele, mert folyton meg kell állnom, mert hitetlenkedek, csóválom a fejem, vissza-visszalapozok, újraolvasok, hogy tényleg jól értettem-e valamit. Aki az evolúciót érteni szeretné, annak  a könyv minden mondata vagy azonnal, vagy egy kis érlelődés után logikus és meggyőző lesz és rá tud bólintani, hogy igen, ez az, tényleg így lehetett. Aki a Teremtésben hisz, annak nehezebb lesz a dolga, de a tabu-döntögetés ellenére vagy inkább éppen azért, ez a könyv képes a látókört szélesíteni, ha az olvasó hagyja és  nem csapja le úgy a második oldal után.</div> <div class="tartalomAlap">A nyár egyik nagy kihívása nekem ez a könyv és  lassan haladok vele, mert amellett, hogy szórakoztat, érdekesen tanít is, megértést kíván és elgondolkoztat. Ahhoz pedig idő kell. </div> <div>Itthon vagyok, így aztán időből most nekem elég sok van, úgyhogy a franciát is eléggé intenzíven tudom tanulni. Szeretem azt gondolni, hogy az eltelt három hét alatt szintet léptem.</div> <div>A hét filmje a Móricz Zsigmond regényéből készült Pillangó, amit a vendégünk ajánlására néztem újra. Szép és szomorú. Egy Woody Allen filmet is megnéztem, a címe Férjek és feleségek. Nagyon szeretem Woody Allen filmjeit, ez is jó volt, csodálkoztam is, hogy eddig még nem láttam. Aki szereti a filmjeit, nem fog csalódni, olyan nagyon Woddy Allen-es, aki pedig nem szereti, az a világért se nézze meg, mert agyon fogja magát idegesíteni rajta. A héten még egy akciófilm is lement a torkomon, a címe A szállítmány, Jean Reno miatt néztük meg és a végén kellemes meglepetés volt, hogy Antal Nimród rendezte. Tetszett.</div> <div> <p>Itthon vagyok. Reggelente, amikor még nincs nagy forróság, mindig elsétálok anyukámhoz. Rövid nadrágban, ujjatlan trikóban élvezem, ahogy süti a bőrömet a még nem forró Nap, hagyom, hogy "simogasson a szél, simogassson, ha arcomhoz ér" és a kis utcácska gyümölcsfáiról eszegetek. Egymást érik a szilvafák, egyikről-másikról lekapok egy-két szemet és megeszem, olyan örömmel, ahogy csak a gyerekek tudják és természetesen a maggal is pont úgy teszek, ahogy a gyerekek szokták.  Több, mint 50 éve járok azon az utcán, mindenkit ismerek, meg-megállok váltani velük néhány szót, elmondani és meghallgatni, hogy jó meleg lesz ma is, de hát nyár van, most ennek van itt az ideje, aztán megyek tovább. </p> <p>Itthon vagyok. Anyukámhoz megyek, aki maga a csoda, a gondolkodása, a memóriája még mindig lenyűgöző és ahogy megfüröszt engem minden nap a szeretetében, a simogatásában, a gondoskodásában, az pedig a világ csodája. Az én világom csodája.</p> </div> </div> <p>Itthon vagyok. A fagyizóban már ismernek bennünket, tudják, hogy én például mindig két gombóc étcsokit kérek dupla tölcsérben. A zöldséges fiú a szép barackokat válogatja nekem és tudja, hogy az egyformának látszó paprikák közül én melyiket szeretem és már kérés nélkül is azt adja és tudja, hogy a sárgadinnye kiválasztását megint rá fogom bízni. </p> <p>Itthon nyaralok. Általános iskolás koromban jártam Helytörténeti szakkörre. A legelső alkalommal a füzetünkbe ezt dikálta le nekünk  (nem tudom, ki a szerzője) a drága emlékű Lea néni:</p> <p>"Tudom az utcák neveit,</p> <p>Szívós köveit ismerem,</p> <p>Emelem üdvözlő kezem</p> <p>és biccentenek a tornyok."</p> <p>Itthon vagyok. Én is tudom, én is ismerem, én is emelem és nekem is biccentenek. </p> <p>De  Székelyföldön is otthon vagyok. Ott is tudom, ismerem, emelem és ott is biccentenek.  Székelyföld vár,  oda is hazamegyek. </p> <p>Hamarosan.</p> <p>https://www.youtube.com/watch?v=eoKAljlVruc&t=203s</p> <p> </p>rich