1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p>Amikor ideköltöztünk, ahol már több, mint húsz éve lakunk, nagyon örültünk a picike kertnek, nem is akartunk nagyobbat, mert nemcsak a mára gondoltunk, hanem előrelátóan a holnapra is. Az ember tudjon gondolni arra, hogy egyszer valamikor,  majd a távoli jövőben meg fog öregedni és tanulja meg előre reálisan felmérni a lehetőségeit, a korlátait és a szorgalmát. Mi úgy éreztük, hogy kb. ez a zsebkendőnyi terület akkora,  amivel még éppen elbírunk.  Műveljük majd, ahogy tudjuk és rendben tartjuk, ahogy bírjuk, de közben nagyon fogjuk szeretni, az biztos. </p> <p>Így is lett.  Próbálkoztunk ugyan ezzel-azzal a kertben, ma is művelgetjük, rendben  tartogatjuk, de igaz, ami igaz, leginkább csak szeretgetjük. Így volt ez tegnap is, így van ma is és feltehetően így lesz ez maholnap is, ha megöregszünk.</p> <p>Az évek során szép lassan kiszorultunk a kertből, már csak lépésnyi helyünk maradt ahhoz, hogy minimálisan közlekedni, vagy legalább megmozdulni tudjunk benne. Ugyanis addig-addig ültetgettünk, (nem számolva azzal, hogy ami az ültetéskor kicsi, az egyszer és nem is a távoli jövőben nagyra fog nőni és egyesek nemcsak megnőnek, hanem még szaporodnak is), hogy felborult az egyensúly. A mi kerti életterünket elfoglalták a növények, mert nem ragadtunk időben metszőollót, akkor, amikor még az elég lett volna és most meg már pláne nem ragadunk fűrészt sem, vagyis hagytuk és hagyjuk az egészet. </p> <p>Nőjenek! </p> <p>Ők pedig szót fogadtak. Nőttek és folyamatosan egyre csak nőnek, hosszukban és széltükben egyre terebélyesebbek és hát lássuk be, lassan, vagy nem is olyan lassan, pár év alatt a fejünkre nőttek.</p> <p>Mi pedig visszavonultunk a kertből a teraszra és onnan néztük az édes kis növénykéink térfoglalását, álmosan és lustán lemondva arról az előjogunkról, hogy a kert a mienk. Ugyanis mégis az lenne a világ rendje, hogy inkább a növények legyenek értünk és nem pedig mi értük, de nekünk nemcsak a metszőolló és a fűrész az ellenségünk, hanem az összes többi kerti szerszám is, így tehát megadtuk magunkat, mielőtt a harcba belekezdtünk volna.  Nem kell nekünk a kerti tér. Elég lesz nekünk  a terasz is.</p> <p>Igen ám, de a teraszhoz nagyon hamar kedvet kapott a macska is, hamarabb, mint mi és egész jól belakott minden széket és párnát, de úgy vesszük észre, hogy leginkább a hintaágyban érzi jól magát. Én és a macska nem vagyunk barátok, most már talán annyira ellenségek sem, de vagy én vagyok a teraszon, vagy ő, mert a csatabárdot még nem ástuk el és inkább bizonyos távolságból szeretjük egymást nézni.</p> <p>Ő engem kintről, a teraszról, én pedig őt bentről, a konyhaablakból.</p> <p>A sorsunk akkor pecsételődött meg, amikor tavaly megláttuk  a terasztető alatt a madárfészket és a sürgetően csicsergő kismadarat kukaccal a csőrében. Tudtuk: a teraszra is beköltözött a természet, mi pedig, hogy ne zavarjuk sem a kismadarak növekedését, sem a drága macska édes álmát - nyár ide vagy oda - visszaköltöztünk a házba.</p>rich