1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-3184" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2019/10/Duna-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p>Vajon mire elég egyetlen délután a Duna-parton? Többre, mint elsőre gondolnánk.</p> <p>Október 20-án vasárnap az előző napi bükki hegyoldal csúszása-mászása után csak pihenést terveztünk, de nagyon hirtelen úgy alakult, hogy ismét útnak indultunk. Ezt a hirtelenséget úgy képzeljétek el, hogy feltettem a vizet a spagettihez és az ebéd utáni sziesztára gondoltam, ekkor volt olyan fél 12, és akkor kitaláltuk, hogy ebéd után azonnal indulunk a Dunakanyarba. Ennyire hirtelenek azért nem szoktunk lenni, de most adódott az alkalom, az indok és a kedvünk is hozzá, így aztán a gyors ebéd után három generáció ült be a kocsiba és már mentünk is. Útközben sehol nem álltunk meg, két óra múlva már ott voltunk, ahol lennünk kellett, vagyis a Dunakanyar kapujában. </p> <p>Volt idő megnézni a várost, le tudtunk ülni fagyizni is és a Duna partján megint megállapítottuk, hogy nagyon jó itt lenni. Jó nézni a folyót, a hajókat, a kompot és a vízre hajló fákat és elképzelni, hogy jövő nyáron  meg is fogok fürdeni a Dunában és előre örülök neki, mert nem fogok félni és nem csak megmártózom majd, hanem úgy fogok úszni, hogy az csak na. Szárnyal az ember fantáziája.</p> <p>Ha emlékeim nem csalnak, ilyen a szerelem első látásra,  és nekem ez már a Dunakanyar  ötödik látása az utóbbi időben és a szerelem még mindig tart.</p> <p>Ki is merem jelenteni, hogy örökké.</p> <p>https://www.youtube.com/watch?v=znWfw5Cgi0E</p>rich