1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-3245" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2019/10/kiláto-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></p> <p>A világ teteje nekem október utolsó vasárnapján a Bükkben, Szarvaskő felett a Major-tetői kilátó tetején lett volna.</p> <p>Lett volna.</p> <p>A kilátó 30 méter magas és én olyan lendülettel indultam neki a lépcsőknek, mint aki a tetejéig meg sem áll. Aztán a negyedik lépcsőfordulóban lassítottam és fontolóra vettem, hogy nem megyek tovább, elég a panoráma innen is. A többiek már fent voltak és nem is értették, hol vagyok már, miért nem értem még fel. Szóltam, hogy jövök, csak olyan szép menet közben a kilátás, hogy megálltam egy kicsit szétnézni. </p> <p>Ez nem volt igaz.</p> <p>Ugyanis azért álltam meg, mert nem mertem tovább menni. Csak álltam a lépcsőfordulóban és nem mertem semerre nézni, se jobbra, se balra, lefelé meg főleg nem. Álltam és kapaszkodtam a korlátban. Fentről sürgettek, jöjjek már, körpanoráma van, még a Mátrát is lehet látni és alattunk van Szarvaskő, látszik a falu.</p> <p>Elindultam tovább és fokról fokra, tulajdonképpen nem is tudom, hogyan,  felmentem még két lépcsőfordulónyit. Ott megint megálltam, megkapaszkodtam és ugyan nyitva volt a szemem, de a fejem nem mertem elfordítani semerre. Ha kinyújtottam volna a kezem, elértem volna a fák tetejét.  De nem nyújtottam, dehogy nyújtottam, csak álltam és nagy levegő, kifúj, nagy levegő, kifúj. </p> <p>Hallottam, hogy fent a panorámateraszon csodálják a kilátást és ahogy léptek jobbra-balra, körbe-körbe, szinte éreztem, hogy a kilátó megfordul, először jobbra, majd balra, aztán körbe-körbe. Mindkét kezemmel szorosan kapaszkodtam a korlátba és már tudtam, egyetlen lépést sem fogok tovább felfelé menni. De lefelé hogyan lesz? </p> <p>Egyik kezemmel elengedtem a korlátot, szinte csurgott a víz a tenyeremből, nagy levegő, kifúj, nagy levegő, kifúj. Le kell menni. Le kell menni. Le kell menni.</p> <p>Lementem. Ne kérdezd, hogyan, de lementem.</p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-3247" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2019/10/kiláto2-224x300.jpg" alt="" width="224" height="300" /></p> <p>Amikor az anyaföldet megéreztem a talpam alatt és stabilan álltam a lábamon, úgy éreztem, hogy már talán hangom is lesz, felkiáltottam a többieknek, hogy nem megyek fel, lejöttem. </p> <p>Nagy volt a csodálkozás. Nahát, hogy tényleg lementem? </p> <p>Le bizony. És lent is maradok. </p> <p>Pedig ha látnám azt, amit ők látnak!  Sokkal messzebbre el lehet látni, mint azt én gondolom és különben is csak 30 méter, menjek, megvárnak. Talán félek? Ha ettől a 30 métertől megijedtem, mit akarok a Magas-Tátrában? </p> <p>Ezt nem kellett volna. A Magas-Tátra ugyanis a szívügyem, nyolcszor voltam és még mindig menni akarok. </p> <p>Nagy levegő, kifúj, nagy levegő, kifúj és döntöttem: felmegyek. Csak nem fog ki rajtam 30 méter?</p> <p>Egy nagy lendülettel elindultam, elszántan léptem felfelé, lesz, ami lesz, fel fogok menni. Megint a fák tetejéig mentem és ahogy elértem dicsőségem előző pontját, ugyanott újra megálltam és erősen kapaszkodva a korlátba, szétnéztem. Persze, ne úgy képzeld el, hogy elfordítottam a fejem jobbra és balra, esetleg magam is megfordultam volna, nem, nem, szó sincs róla. Csak a szemem sarkából néztem erre is, meg arra is és ez volt az én körpanorámám. </p> <p>És ezt láttam volna fentről. Mondom, volna.</p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-3249" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2019/10/szko-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></p> <p>Nem mentem fel. Helyette úgy mentem le, hogy nem is én mentem, hanem a félelem vitt lefelé.</p> <p>Levitt a félelem. Levitt a tériszony. Levitt a Gondviselés.</p> <p>Aztán lejöttek a többiek is és én a Magas-Tátrára tereltem a szót, hogy majd ott, na ott aztán tényleg felmegyek, nem számít, milyen magasra, felmegyek, fel én, de senki nem hitte el nekem. </p> <p>Legalább te elhiszed?</p> <p>(A képeket Papp István készítette.)</p>rich