<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>hogyan</provider_name><provider_url>https://choix.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Katalin</author_name><author_url>https://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/</author_url><title>Vendég a háznál</title><html>&lt;p&gt;A Kossuth Rádióban hétköznap délelőtt Vendég a háznál címmel fut egy nagyon hasznos szemléletformáló és tanácsadó sorozat gyerekekről. Felnőtteknek szól a műsor és ha csak tehetem, meghallgatom, sokat tanulok belőle még akkor is, ha a gyereknevelésen tulajdonképpen már túl vagyok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az én gyerekeim az unokáimmal együtt már tényleg csak ritka vendégek itthon, de ma például itt voltak. Itt volt a hatéves és a három éves Tündér, akik a ködös, szürke és hideg időben színt, ragyogást és melegséget hoztak. Elmondhatatlan öröm volt szeretgetni, ringatni, babusgatni őket. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A babusgatás kellős közepén jó hír is érkezett, ha a felnőttek nyelvén mondanám, akkor telefonon, ha a tündérek nyelvén, akkor lepkeszárnyon, úgy, ahogy Gryllus Vilmos Tündére szokott érkezni. Ugyanis,  majd&#039; elfelejtettem, mi tündérnyelven is tudunk beszélgetni és manónyelven is, sőt, a pónik nyelvét is értjük.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nekünk nem is kell  látnunk a tündefényt ahhoz, hogy tudjuk, itt van köztünk. Nekünk elég csak érezni, ahogy megsimogat bennünket láthatatlan kezével, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk,  esetleg még a röppenésének neszét is meghallhatjuk, de ha nem, a tündér akkor is itt van és mindenkinek teljesíti három kívánságát.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mi szerencsések voltunk, mert éreztük, ahogy megsimogat bennünket, igaz, nem a láthatatlan kezével, hanem egy pihe-puha varázstollpihével és még azt is hallottuk, ahogyan kuncogott, miközben a szárnyait rebbentette. Egyszer még  pici csilingelést is hallottunk, először nem is akartunk hinni a fülünknek, de aztán egy kicsit erősebben hallottuk és képzeljétek, tényleg az volt.  Kitaláltuk ám, hogy miért kuncogott, de ez titok és a titkokat nem áruljuk el, hanem jól bezárjuk a titokládába és elrejtjük a kulcsot.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A varázsdalt, a Tündért ma többször is elénekeltük és lássatok csodát, nekünk nem három, hanem tizenöt kívánságunk teljesült. Mi ugyanis pont ennyit kívántunk. A varázsdal nem titok, azt elárulhatom, íme:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Lepkeszárnyam tárom, egy, kettő, három!&lt;br /&gt;Bárki keres, ha elalszik, rögtön megtalálom!&lt;br /&gt;Csukott szemmel látod: otthonom az álmod.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Otthonom az álmod, tündefényem látod.&lt;br /&gt;Álmaidban teljesítem három kívánságod:&lt;br /&gt;Egy..., kettő..., három...! Lepkeszárnyam zárom.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;https://www.youtube.com/watch?v=YTcKVMS2lko&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>