<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>hogyan</provider_name><provider_url>https://choix.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Katalin</author_name><author_url>https://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/</author_url><title>Hetijó</title><html>&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-4077&quot; src=&quot;https://choix.cafeblog.hu/files/2020/04/fagyiszín-225x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;225&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;1. Egészségesek vagyunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;2. Dolgozunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ez a kettő pont elég.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A többi apróság.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Apróság pl. az, hogy két filmet is megnéztünk a héten, mindkettő sötét skandináv thriller, az ún. Q-filmek közül való. Csak azoknak ajánlom, akik nem félnek elmeháborodott, pszichopata bűnözők fejébe belenézni. Rettentő nyomasztó, beteg és gyomorszorító mindkét film, de ha valakinek ilyenre támad éppen kedve, hát tessék: az egyik a Nyomtalanul, a másik a Palackposta. A harmadik Q- filmet ma délutánra tervezzük. A Palackpostát néztük meg először, a film végén azt mondtam, hogy soha többé nem fogok ilyet nézni, aztán tessék, eltelt három nap és az én ötletem volt, hogy folytassuk, ma meg már a harmadikra készülünk (a címe: 64-es betegnapló). Még a végén a negyediket is megnézem (Fácánvadászat), de nem, azt elsőre kizártam a listából, azt tényleg nem merem. Azt olvastam, hogy a 64-es betegnapló mindent visz. Egy kicsit már felkészültnek érzem magam rá, egyébként meg ez a sokadik skandináv film, amit megnézek és engem mindegyik gyomorszájon vágott, mindegyik után azt hittem, ennél mocskosabb bűn már nem lehetséges, aztán mindig meglepődök, mert  de.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Aztán az is apróság, hogy minden délben kiülök a kertbe és mivel a kert olyan pici, hogy gyakorlatilag &quot;egy ültő helyemben&quot; körbelátom, naprakész vagyok a virágok állapotát illetően. Pontosan tudom, melyik milyen fázisában tart a növekedésben, a bimbózásban vagy a szirombontásban. Régóta nem lélegeztem ennyire együtt a kerttel.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A kert lakója Corka macska. Ő és én nem vagyunk barátok, sőt, háborúban álltunk, de a kettőnk közötti feszültség egyértelműen csökkent, ezért a fegyverletételt már nem tartottam lehetetlennek. Mostanra már megtanultuk nem keresztezni egymás útját és képzeljétek, már éppen a békekötést fontolgattam (persze a fehér zászlót nekem kellett volna lengetnem, és erre már-már hajlandó is lettem volna), hát Cor - mert én így nevezem, nem becézem-, eltűnt. Napok óta nem jön haza, a helyére viszont azonnal beköltözött egy másik macska, akivel kezdhetem a háborút előlről. Toleránsabb edddg még nem lettem, egyenlőre szemtől szemben a kivont kard állapotában vagyunk, de képzeljétek,  megtörtént, amire sosem gondoltam volna: visszasírom Cort. Már akár Corkának is nevezném, csak jöjjön vissza, szerezze vissza a helyét és ha harcolni kell a betolakodó ellen, hát ígérem, mellé állok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Még egy apróság, vagy talán nem is annyira az. Úgy látszik, kezdek visszaállni a régi kerékvágásba, mert újra csak egyszer takarítok hetente. Az otthonról dolgozás első két hetében a kétségbeesés cselekvésekre és pótcselekvésekre vitt rá, ilyen volt pl. az, hogy naponta végig takarítottam a házat. Nem kényszeresen, de azért na. Ez múlni látszik és ez bizony jó jel. Mint ahogy múlni látszik a kétségbeesés is, bár az még vissza-visszatér. Viszont az augusztusra foglalt székelyföldi szállásunkat nem mondtuk le. Mi ez, ha nem optimizmus?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De még egyszer, a lényeg az, hogy egészségesek vagyunk, jól vagyunk, dolgozunk.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kell több? Nem. Úgyhogy jöjjön egy kis zene:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;https://www.youtube.com/watch?v=Zkkwxxhosfs&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>