1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-4232" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2020/05/IMG_2772-e1590942397991-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></p> <p>Csütörtök volt, május 28-a.</p> <p>Anyukám a saját drága két kezével szedte ezt a csokor virágot nekem, ezzel várt. Az ablakból látta, hogy megérkeztem és sietett elém, hogy kaput nyisson. </p> <p>Gyere be, kicsi lányom, hívott, de én csak a fejem ráztam, nem, nem mehetek, tudod. Még vigyázni kell.</p> <p>Dehogy kell, hozzám bejöhetsz már, gyere, meg akarom ölelni az én egyetlenemet, mondta. Nézd, ez a tied, nyújtotta  a kis csokrot, a tied, neked szedtem gyereknapra, a jó Isten éltessen!</p> <p>Gyereknap, ugyan anyukám, az nem is most van. Majd vasárnap lesz.</p> <p>Tudom kincsem, tudom, de én ma szedtem és nem akarok vasárnapig várni. Elhervadna.</p> <p>Így aztán átvettem a kis csokrot, megsimogattam a drága kezeket, ő pedig az enyémeket, aztán sokáig integetett nekem a kapuból, én pedig, amíg hazaértem, a fél világ könnyét elsírtam.</p> <p>Ma vasárnap van, május 31-e. Gyereknap van, a kis csokor egy féldecis üvegpohárban virít előttem. </p> <p>Az én drága, majdnem szépkorú anyukám ma - mint minden évben, egyszer sem elfelejtve -,  újra felköszöntött gyermeknap alkalmából. </p> <p>Az én drága, majdnem szépkorú anyukám ma is felköszöntötte a közben  57 éves lett kicsi lányát.</p> <p>A fél világ könnye sem elég...</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich