<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>hogyan</provider_name><provider_url>https://choix.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Katalin</author_name><author_url>https://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/</author_url><title>Felülírás</title><html>&lt;p&gt;A kisbabát szeptember elejére vártuk. Augusztus közepétől  &quot;mindenórás&quot; várakozásban éltünk,  a napjaink róla szóltak, minden órában, percben őt vártuk. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Augusztus végén megérkezett a harmadik unokánk. Örömünk, boldogságunk leírhatatlan. A kétszáz km-es távolság ellenére sikerült úgy befutnunk a szülőszoba elé, hogy a kilépő újdonsült apuka nekünk hozta ki előbb a jó hírt, aztán két óra múlva a babát.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A babát, aki minden tekintetben egy csoda.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Azóta is róla szólnak a napjaink, én pedig egyszerűen egy permanens lebegésben élek. Ha valamilyen szóval le szeretném írni ezt a leírhatatlan lebegést, az a derűs életöröm lenne. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mert nem számít semmi más. Nem számít, ki milyen lábbal kelt fel éppen, ha ballal, hát ballal. Nem számít, ha esik az eső, nagy a forgalom, sok a munka. Semmi nem ér fel azzal az örömmel, hogy a családunkba egészséges kisbaba született. Nem számít, ha egy rosszkedvű szó megszúr, nem számít, ha ledudálnak az útról és az sem számít, ha sokméteres sor áll előttem a boltban.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Semmi nem számít már, csak az, hogy a Csodababánk megszületett.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Természetesen az unokatestvére, a Hétévesünk, aki most kezdte az iskolát, ő is kellő figyelmet kap, most például néhány perc múlva indulunk is hozzá, hogy elmesélhesse, milyenek voltak az első napok az iskolában, milyenek az új társai, vannak-e már új barátai, mert bár minden nap felhívott és mesélt, de személyesen, ölbe véve azért mégis csak más lesz.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És igen, van egy tündéri négyévesünk is, akinek most az az új, hogy a testvére nélkül megy óvodába és már alig várja, hogy ő is az ölünkbe üljön és elmondhassa, milyen igazságtalan, hogy neki az oviban kell maradni még.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ezek kérem szépen az élet fontos pillanatai. Megszületni, lélegezni, szokni a fényeket, az illatokat, tanulni a világban-létezést, majd hipp-hopp hétévesnek lenni és belépni az iskola kapuján. A két pillanat között pedig úgy érezzük, mintha csak egy röpke pillanat telt volna el. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Valahogy új szakaszba léptünk most mindannyian.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Háromszoros nagyszülők lettünk. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És ez most mindent, de mindent felülír.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;https://www.youtube.com/watch?v=RcBmvTCbEfw&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>