1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/Kicsikart Mátrafüred<p>A Mátra-témát messziről indítottam. Éppen csak elhagytuk Pestet, a nap már lemenőben volt és csodás fényeket festett az égre.</p>
<p>Szép napunk volt a Dunakanyarban, elégedetten autózunk hazafelé. Suhanunk az autópályán, alig van forgalom, két óra múlva otthon leszünk.</p>
<p>Tehát idill, minden szempontból.</p>
<p>- Szép lehet a Mátra ilyenkor - kezdtem egy sóhajtással.</p>
<p>- Biztos az - mondta a férjem és én fogadni mertem volna, hogy már pontosan tudja, mire megy ki a játék.</p>
<p>- Jó lehet a szürkületben hallgatni a mátrai csendet - folytattam -, vagy a szarvasok bőgését.</p>
<p>- Nincs most idő arra. </p>
<p>- Persze, nem is most gondoltam, de a jövő héten elmehetnénk.</p>
<p>- Nem mászok hegyet.</p>
<p>- Nem is kell. Felmegyünk a mátrafüredi kisvasút végállomásáig és kész -, de itt már tizenkilencre húztam a lapot.</p>
<p>- Talán. Majd máskor.</p>
<p>(...)</p>
<p>Darabidő múltán újra felvettem a fonalat. Ariadné fonalát, amiről mindketten tudtuk, hogy Mátrafüredig fog vezetni:</p>
<p>- Tulajdonképpen jobb lenne most felmenni, ha már éppen erre járunk.</p>
<p>- Hát nem "éppen erre járunk", tudod, hol van még ide a Mátra?</p>
<p>- De már látom a kékesi tornyot.</p>
<p>- Azt Tiszafüredről is láthatod. Mire felérnénk, lemegy a nap és nem fogsz látni a hegyeidből semmit.</p>
<p>- Ó, dehogynem. Mindjárt oda is érnénk. Na, csak pár perc kitérő.</p>
<p>- Nem pár perc.</p>
<p>- Különben meg nem is lenne baj, ha besötétedne -folytattam egyre lelkesebben-, mert mindig úgy képzeltem, hogy egyszer Mátrafüreden fogunk élni. Legalább most megnéznénk, milyen az este a hegyek között. </p>
<p>- Na, az kéne még. Ott lakni. Mászhatnám a hegyet.</p>
<p>- Jó, akkor ne menjünk most. Pedig annyira adná magát.</p>
<p>(...)</p>
<p>Darabidő múltán, amikor elértük Gyöngyöst és letértünk az autópályáról, már besötétedett, Mátrafüreden pedig egyenesen koromsötét volt. Annyira sötét volt, hogy a patak hangját csak hallani lehetett, de látni semmit sem. A kis fahídnál gyakorlatilag az orromig sem láttam.</p>
<p>És akkor már nem is igen akartam.</p>
<p>És hideg is volt.</p>
<p>És féltem is.</p>
<p>(...)</p>
<p>Darabidő múlva én:</p>
<p>- Szerintem menjünk haza. </p>
<p>Beültünk a kocsiba, feltekertem a fűtést és hazáig arról beszéltem, hogy meggondoltam magam, már nem akarok a Mátrában lakni. De ehhez látnom kellett Mátrafüredet este, sötétben.</p>
<p>Na ugye.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>rich