1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-3283" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2019/11/katona-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></p> <p>A koronavírus tavaszi, ún. első hulláma idején, nagyjából  három hónap alatt a félelem három szintjét éltem át és ez teljesen csak akkor múlt el, amikor elcsendesedett az a hisztéria, ami ezt az egészet körülvette. Persze, én is részese voltam ennek a hisztériának, sőt, eleinte még gerjesztője is, hiszen én is a bezárkózás, a fertőtlenítés és a maszk szentháromságában hittem és óráról órára rettegve figyeltem a hírszolgáltatók tudósításait az új Armageddonról.</p> <p>Ekkor féltem a legjobban. Mindenhol világjárványról és világpusztulásról szóló rettenetes híreket olvastam és nem is  tudtam megállni, hogy ne olvassam.</p> <p>A legjobban tehát akkor féltem, amikor elhittem a világvégét.</p> <p>Később, amikor már megtaláltam olyan írásokat, véleményeket is, amelyek szerint sok minden nem úgy van, ahogy éjjel-nappal a médiából ömlik ránk, elkezdtem kevésbé félni.</p> <p>Hiszen nem is olyan sok a fertőzött.</p> <p>A fertőzöttek közül nem is olyan sokan betegszenek meg. </p> <p>A betegek közül nem is sokan kerülnek kórházba, pláne nem lélegeztetőgépre.</p> <p>Az ilyen tartalmú vélemények olvasása, hallgatása adta vissza a józan észbe, a saját józan eszembe vetett hitemet. És akkor elkezdtem megérteni, mennyire fontos, hogy hol van a hangsúly. Mert lehet így is kommunikálni:</p> <p>Nem mindenki fertőződik meg. </p> <p>Nem minden fertőzött lesz beteg.</p> <p>Nem mindenki kerül kórházba, pláne nem lélegeztetőgépre.</p> <p>És a  kételyek között ez lett az én bizonyosságom.</p> <p>Nem mindenki. Nem mindenki. Nem bizony.</p> <p>Egyre több ilyen vélemény jött velem szembe és ezek aztán ki is szorították a más tartalmú médiafelületeket nálam. Vagyis innentől csak azt olvastam el, ami illett az én bizonyosságomhoz.</p> <p>Vagyis a tagadás bizonyosságához.</p> <p>Mire vége lett az első hullámnak, szilárd vírustagadó lettem és nem féltem.</p> <p>Májusban, amikor már lehetett újra szabadon mozogni, felszabadultan ölelgettem én is, akiket kellett, jöttem-mentem, kirándultunk, nyaraltunk és bár észleltem az egyre hangosabb véleményeket, hogy majd ősszel lesz egy második hullám, én ezeket inkább nem is nagyon hallottam meg.</p> <p>Nem. Nem. Nem lesz. Mi lenne? Nincs vírus. Nincs.</p> <p>Aztán szeptemberben jött egy telefon, hirtelen, a semmiből: valaki a családból beteg lett. Tipikus tünetekkel, magas láz, elesettség, élni is alig elég erőtlenség, szaglásvesztés, végtagfájdalmak.</p> <p>Egyértelmű COVID.</p> <p>És akkor megfordult velem a világ. Mi van itt? Mi történik? Egy erős, egészséges, fiatal szervezet  ennyire beteg tud lenni? Egy vírustól? </p> <p>Igen, egy vírustól. Ez COVID.</p> <p>Három nap múlva újabb telefon: jobban van, nem lázas, még gyenge, nagyon gyenge, erőtlen, de már jobb, sokkal jobb.</p> <p>Újabb pár nap múlva újabb telefon: teljesen jól van, elmúlt, vége.</p> <p>És ekkor, éppen ekkor felhívtak az ÁNTSZ-től. Vasárnap volt, éppen ebéd után voltunk.</p> <p>Tájékoztattak, hogy  egy pozitív személy kontaktja vagyok, ezért hatóságilag elrendelt járványügyi megfigyelés alá helyeznek, azonnali hatállyal. Otthon kell maradni, karantén, tesztelések, rendőrségi ellenőrzések. A telefonos közlés ideje 13:35 perc, innentől hivatalos az elrendelés.</p> <p>Csak ültem és néztem. A hitetlenek bizonyosságával.</p> <p>Nem lehetek pozitív. Nem leszek pozitív.</p> <p>De akinek kontaktja vagyok, ő az. Pozitív. </p> <p>És hirtelen elvesztették az értelmüket az olyan mondatok, hogy "de hiszen nem mindenki lesz fertőzött, nem minden fertőzött lesz beteg és nem minden beteg kerül kórházba, pláne nem lélegeztetőgépre".</p> <p>Az ilyen mondatok eltűntek. Csak olyanok maradtak, hogy jaj, mi lesz, ha...</p> <p>Mi lesz, ha én is?</p> <p>Otthonról dolgoztam, nehezen teltek a napok. Átéltem az első mintavételt, aztán a másodikat is és a rendőrség naponta ellenőrízte, hogy itthon vagyok-e. Az első tesztem negatív lett, aztán a második is. Tíz nap múlva újra kiléphettem a házból, jöhetek-mehetek megint.</p> <p>Az élet megy tovább.</p> <p>De már nem ugyanúgy. Nem a kétely bizonyosságával, hanem a bizonyosság kételyével.</p> <p>Jó reggelt, Félelem. Most meddig maradsz?</p> <p> </p> <p> </p>rich