1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-4731" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2020/10/erdő5-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></p> <p>Ezen a képen az erdei futópálya néhány méteres szakasza látható, pontosabban a cél előtti néhány méter.</p> <p>A képet én készítettem ma, az októberi bágyadt napsütésben, azután, hogy teljesítettem  a szokásos 3,5 kilométeremet és azért, hogy megörökítsek egy lélektanilag nagyon fontos helyszínt.</p> <p>Azt a helyszínt, ahol ma átléptem egy lélektanilag fontos határt.</p> <p>Ez a kép arról nevezetes, hogy itt ma megdöntöttem minden eddigi rekordomat.</p> <p>Kereken 2 perccel tartott tovább a táv megtétele, mint eddig. </p> <p>Ez egy negatív rekord és egyenlőre nem látom, mikor tudom majd visszafordítani, ugyanis minden másodpercért, minden percért heteket, hónapokat dolgozom.</p> <p>Nem is tudom. Számít?</p> <p>Még hogy lélektani határ!</p> <p>Azt én akkor léptem át, amikor hét évvel ezelőtt, az 50. születésnapomra vettem magamnak egy futócipőt.</p> <p>Vagy inkább akkor, amikor fel is húztam.</p> <p>És kimentem a futópályára.</p> <p>És az első kudarc után nem mentem haza, hanem rendületlenül folytattam.</p> <p>Mert nem adtam fel és ma sem adom fel. Nyilván nem a Maratont akarom lefutni. </p> <p>Tulajdonképpen mindössze azt az elveszett két percet szeretném visszahozni.</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich