<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>hogyan</provider_name><provider_url>https://choix.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Katalin</author_name><author_url>https://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/</author_url><title>19. Iránymutatás</title><html>&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-5100&quot; src=&quot;https://choix.cafeblog.hu/files/2020/12/tájékozódás-225x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;225&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Van, aki azt szereti, ha megmutatják az irányt, merre menjen. Ha mutatják neki, merre érdemes menni. Merre van a széles országút, a kitaposott ösvény, a járt út. Amit a járatlanért nem hagy el, vagy csak ritkán, kényszerből.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Van, aki mutatni szereti az irányt. Menjünk arra, mondja, és vállalja, hogy elől megy, mert ismeri az utat, vagy elég bátor ahhoz, hogy az ismeretlenbe belevágjon.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Persze az emberek nem csak kétfélék, de hiszem azt, hogy az iránymutatásban, mint tulajdonságban ez a kétféleség (megengedve, hogy sokféleség) egyszerre jelen van. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha ismerem az utat, bátran irányt mutatok én is. Ha nem ismerem, akkor be kell állnom  a sorba és kivárni, amíg valaki megmutatja. Beállni és kivárni. Tudom, megértem, megteszem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De jobban szeretek a járt úton menni és szeretem az irányt is megmutatni. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az irányt a járt út felé.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>