1.0hogyanhttps://choix.cafeblog.huKatalinhttps://choix.cafeblog.hu/author/p-olah-katalingmail-com/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-5139" src="https://choix.cafeblog.hu/files/2020/12/tűztövis-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></p> <p>Miért nem csináltam meg az adventi koszorút, a terasz díszítését, a nagytakarítást, a hatfogásos vacsorát, a hatféle süteményt és az ajtódíszt? Miért nem öltöztettem díszbe a házat? Miért a legkisebb fenyőfát vettem meg? Miért nem vettem ajándékokat? </p> <p>Mert nekem a karácsony már nem erről szól. </p> <p>Negyedik korszakába lépett az ünnep nálunk, mondhatjuk, hogy érett korú lett. Az elsőben gyerek voltam és vártam a csillogást, a vendégeket, az ajándékokat. A másodikban én teremtettem meg ugyanezt a gyerekeimnek. A harmadik az ő "kirepülésük" után jött el, amikor ketten maradtunk. Akkor ketten találtuk ki magunknak a karácsonyt és új hagyományt teremtettünk.</p> <p>Az idén nem tudjuk ezt a hagyományt folytatni, de nem is fogunk újat teremteni. Nehezen, de elfogadtuk, hogy most másképp éljük meg az ünnepet. Jó messzire elengedtük ezt a karácsonyt, vagyis inkább hagytuk, hogy a problémák megoldják magukat. Van, amelyik megoldotta, van, amelyik nem. Nem számít. </p> <p>Nem ez számít.</p> <p>Visszük tovább, amit tudunk. Amit nem tudunk, azt pedig engedjük, hadd menjen.</p> <p>Mi marad így?</p> <p>A szépen feldíszített karácsonyfa. Az évtizedes hagyományunk, a birkapörkölt. A történetmesélés. Édesanyám csillogó szeme. Négyen ülünk majd az asztal körül és amikor meggyújtjuk a gyertyát, az én szemem is biztosan csillogni fog.</p> <p> </p>rich