5.

Lengett a szakálla.

Képzeld, Poroszlónál a benzinkúton találkoztam vele. Először fel sem ismertem, mert nem piros, hanem barna színű ruhában volt. Tetőtől-talpig barnában. Érdekes, ugye? Még a sapkája is barna volt. Teljesen barna, mint a csokoládé.

Hatalmas pocakja és óriási szakálla volt. A szakálla leért egészen a pocakjáig. Erről már fel kellett volna ismernem, de nem. Nem ismertem fel. Csak néztem rá csodálkozva.

Odajött hozzám és megszólított:

-Mit nézel kicsi lány? Engem nézel? Hát nem ismersz meg?

Kicsi lány? Ezt tényleg nekem mondja? De hát én nem vagyok kislány. Valamikor az voltam ugyan, de hol van az már! A barna ruhás közelebb lépett hozzám, egész közel és jó mélyen belenézett a szemembe.

-Na? Tudod már, hogy ki vagyok? Gondolkozz egy kicsit! Mert én ismerlek ám téged. Tudom, hogy minden évben vársz engem, talán még a cipődet is kiteszed az ablakba. Hát persze, hogy kiteszed. Ha belenézek a messzelátómba, látom is! Pedig messze laksz, tudom. Látod, mindent tudok rólad. Megismersz már végre, kicsi lány?

-Igen – suttogtam, – megismerlek. Te vagy a Télapó. De hol van a piros ruhád?

-Itt van a szánomon. Majd amikor indulok, akkor veszem fel. De még nem indulok. Várom, hogy essen a hó. Először Egerbe megyek. Tudod, az merre van? Arra! Ott lakik egy kislány és egy kisfiú. A kislány ötéves és az óvodában cseresznye a jele. A testvére a kisfiú. Olyan furcsán nézel rám. Ismered őket?

-Igen – suttogtam -, ismerem. Azt is tudom, hogy kint van már a cipőjük az ablakban. De mi lesz, ha nem fog esni a hó? Akkor hogyan fogsz elmenni hozzájuk?

-Ó, ez nekem nem probléma. Várok egy kicsit, hátha mégis esni fog, de ha nem, akkor megrázom a nagy szakállamat, látod, így és már hull is belőle a pelyhes, fehér hó. Ugye, milyen szép?

-Igen, nagyon szép. De tudod mit? Ne is várj a hóra, édes Télapó, hanem rázd meg a szakállad és indulj máris! Egerben már nagyon várnak! Vidd el nekik ezt a két puszit – mondtam és gyorsan megpusziltam az arcát jobbról is, balról is. A hatalmas szakállától alig találtam rajta helyet.

Menj Télapó, repüljön a szánod, vigyed, vigyed a két puszit!

Aztán gyere erre is, mert igen, jól láttad, kitettem a cipőmet én is.

(-Kati, az azért nagyon érdekes, hogy pont a benzinkúton találkoztatok. Ez nagyon-nagyon érdekes.

-Igen, csillagom, nagyon furcsa. De így volt.)