8.

A futópályánál ma nem messze tőlem egy nyúl futott keresztül az erdőn. Erről eszembe jutott, hogy valamelyik nap ugyanott egy őzikét is láttam. Az őzikéről meg eszembe jutott, hogy már olyan régóta meg akarom keresni a kis filcből készült rénszarvast.  

A futópályáról hazaérve tehát sürgősen elő kellett bányászni a karácsonyfa díszeket, mert meg voltam győződve arról, hogy köztük van. 

(Minek ezeket már most elővenni? Minek az a rénszarvas? Van elég lom anélkül is. Biztos nincs is meg,  kidobtuk már. Most itt fogjuk kerülgetni ezt a (…) nagy dobozt Karácsonyig? – Ilyen kérdésekre ugye nem válaszolunk, hanem megismételjük a kérést cicamicásan vagy búgó gerlehangon, kinek mi válik be, vagyis kell az a díszes doboz és most. Most.)

A rénszarvast ugyan nem találtam meg, hiszen tűt kerestem a szénakazalban, de legalább a turbékoló gerlepárt igen. Arról meg két dolog is eszembe jutott. Az egyik, hogy tavaly Karácsony után szanálni akartam a díszek egy részét, mert nem kellenek és nem is tetszenek már, de most láttam, hogy bizony nem szanáltam. A másik, hogy az idén még nem vettem új díszeket.

Amikor a gyerekek elköltözése után úgy döntöttünk, hogy ésszerűsíteni fogunk az ünnepeinken (ez egyszerűsítést jelent), a karácsonyi díszekkel kezdtük. Felét már akkor kidobtuk, de így is maradt éppen elég és azt javasoltam, hogy vegyünk újakat, csak úgy magunknak,  minden évben egy-két aranyos darabot, olyat, ami szép, kedves és nem giccses.

Az elsőt ennek jegyében én vettem a legteljesebb titokban, hogy igazi meglepetés legyen majd a fán, ez az a bizonyos gerlepár. Két galamb, elférnek a tenyeremben, hófehérek és rendkívül giccsesek, pedig nem is turbékolnak. Éreztem én, hogy rezeg a léc, de annyira bájosan giccsesek voltak, hogy  nem tudtam ellenállni és  megvettem. A karácsonyfa alatt aztán – a nyilvánvalóan meglepetés okozta reakcióra válaszul -, emlékszem, csak annyit mondtam, hogy volt rózsaszínű is.  Mindketten őszintén örültünk, hogy végül nem azt vettem meg. Pedig komolyan gondolkoztam rajta.

Azóta minden évben felteszem a fára a kis gerléimet és már csak mosolygok azon az első reakción, amikor is olyan kérdések hangzottak el, amelyekre ugye nem válaszolunk. Ennyi év után sem.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a rénszarvas tényleg nincs meg. 

A nagy dobozt pedig máris elkezdtük kerülgetni.