Egy kirándulás a Bükkben sok mindenre alkalmat adhat. Lehet versenyezni, hogy ki ér oda hamarabb ahhoz a fához, lehet bátorságpróba, hogy ki mer oldalazva lépegetve felfelé menni a hegyen, lehet ismeretet bővíteni és megtudni, hogy azok a csontok ott egy mufloné lehettek és ezeken kívül lehet még növényhatározóst is játszani, tündérek lábnyomát keresni és lehet erősen hallgatózni, hátha meghalljuk a manókat, ahogy kuncognak.
Sok minden mást is lehet. De a legjobb az, hogy lehet kavicsokat gyűjteni, elrejteni őket a kis zsebecske mélyére és hazavinni.
A kiránduláson én is sok mindent tudtam. Jó, nem én értem hamarabb ahhoz a fához. Az is igaz, hogy oldalazva lépegetésben sem én voltam a legügyesebb és nem tudtam, hogy azok a csontok ott egy muflon csontjai és nem ismertem fel minden növényt. De láttam a tündérek lábnyomát és hallottam kuncogni a manókat, ezekben a dolgokban én is nagyon ügyes voltam.
A legfontosabb dolgot viszont tényleg nem tudtam: az úton talált szép kavicsok nem egyszerű kavicsok, hanem csodakavicsok, mert hazafelé tartva útközben varázserejük lesz és szerencsés az, aki kap belőlük.
Szerintem én nagyon szerencsés vagyok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: