Mátraalján, falu szélén

Augusztus utolsó napján az alföldi tikkasztó forróságot magunk mögött hagyva Mátraalján jártunk. Én mindenhol,  Parádon, a Csevice-kútnál, az Ilona-völgyben, a gesztenyefasornál, a bükkös fasornál, Rákóczi fájánál, a vadvirágos réten és a hegyoldalakban, mindenhol az öreg nénét kerestem.

Mátraalján, falu szélén…Olyan ez, mint a dallamtapadás. Amikor beugrik egy dallam, vagy egy részlet egy dal szövegéből vagy egy verssorból és nem megy ki a fejünkből, képesek vagyunk egész nap azt mondogatni, dúdolgatni. Ilyen volt nekem tegnap a “Mátraalján, falu szélén” és ezért kerestem mindenhol gyermekkorom öreg nénéjét.

De ott, ahol kerestem, nem találtam.

Képzeljétek, ott találtam meg, ahol nem kerestem. A recski sportpályán  láttam meg őt, ott, ahol senki nem számítana rá, az Omega koncerten. Akkor találtam meg, amikor már nem kerestem, amikor már lemondtam arról, hogy megtaláljam. 

Akkor vettem őt észre, amikor elkezdődött a koncert és én hátrafordultam, hogy lássam, a fények hogyan világítják meg a hegyoldalt. A drága öreg néne ott volt mögöttem, nem messze tőlem, ott ült kerekesszékben. Hajlott háttal ült, bokáig érő hosszú szoknya volt rajta, rojtos szélű vállkendő volt a hátára terítve és sötét fejkendő fogta össze az ősz haját. 

Alig hittem a szememnek. Pont olyan volt, mintha a meséskönyvből bújt volna elő. Attól kezdve, hogy megláttam őt, sűrűn hátrafelé fordultam és mosolyogva néztem.  Észrevette, hogy nézem és ahogy jóságos, szelíd arccal rám mosolygott, már biztos voltam benne, hogy ő az az öreg néne, akit egész nap kerestem. Láttam, ahogy az  öreg, ráncos kezeivel tapsolt, a göcsörtös ujjaival ütögette a ritmust és amennyire hajlott kora és teste engedte, élvezte a koncertet. A Lénát és a Gyöngyhajú lányt énekelte is, a dalok végén együtt tapsoltunk és egymásra nevettünk.

Most mondhatnám azt, hogy aki nem hiszi, járjon utána. De ebben a történetben az a szép, hogy igaz. Így történt.

Vigyétek hát hírét, hogy az öreg néne még mindig él.  Tegnap este Mátraalján, a falu szélén az Omega koncerten találkoztam vele.

Csak az őzike hiányzott az öléből.