Útjelző mondatok

Vannak emberek, akikre akkor is odafigyelünk, ha nem beszélnek hangosan. Ők azok, akik csendben teszik a dolgukat és amikor megszólalnak, akkor valóban mondanak valamit. Valamit, amit jó, ha mi is tudunk.

Az ilyen emberek körül nincs felhajtás, nincs hangzavar, nincsenek harsány díszletek. Az ilyen emberek körül csend van, hogy a csendben meg lehessen hallani a szavukat. Ők csendesen teszi a dolgukat, mi pedig csendben várjuk, hogy megszólaljanak és nehogy lemaradjunk a pillanatról.

A pillanatról, amikor elhangzik a szikrázó mondat, amelyet egy becsületes, tiszta élet bölcsessége szőtt útjelzővé.

Kepes András halk szavú, okos, intelligens ember. Művelt és tájékozott, olyan, akinek a szavaira oda kell figyelni. Ha ő megszólal, akkor fontosat mond, olyat, amire nagy szüksége van mindenkinek, aki hangosabban él. Sokan vagyunk mi, akik hangosabban élünk és kevesen vannak ők, a halk szavú bölcsek. Vagy túl nagy a zaj körülöttük és nem halljuk őket.

Ők nem fognak kiabálni. Nekünk kell elcsendesedni. 

Kepes András felment a színpadra és mi a nézőtéren elcsendesedtünk. Kezében a mikrofonnal másfél órán át beszélt, mesélt és képeket vetített. Munkájáról, magánéletéről, hat gyermekéről és az unokáiról éppen olyan természetességgel és bölcs humorral beszélt, mint a súlyos betegségből való gyógyulásáról.

Az életében fontos szerepet játszó mondatokról beszélt, azokról a mondatokról, amelyek útjelzőt mutattak neki az Élet nevű hatalmas kalandjáték szerteágazó lehetőségei vagy éppen káosza között. Szikrázó mondatok – ez volt az előadás címe.

Ezek az útjelző szikrázó mondatok nem felkiáltó mondatok. Ezek csendes mondatok. Olyanok, amelyeket az ember csak egyszer hall, de nem felejti el többé. Nem kell időről időre emlékeztetőként a fülébe kiabálni, nem kell harsogni.

Az ilyen mondatokat elég egyszer meghallani. Van, amelyik megszúr és van, amelyik megsimogat. Van, amelyik felébreszt és van, amelyik megvigasztal. Az ember egyszer hall egy ilyet és elviszi magával örökre.

Rengeteg ilyen mondatot hallunk mi is a magunk Élet nevű kalandjátékában. Kepes András elmondta az övéit. Engem arra inspirált, hogy én is megkeressem az enyéimet. Úgy emlékszem, a saját kis kalandjátékomban elégszer voltam csendben ahhoz, hogy meghalljam a nekem szánt szikrázó mondatokat és biztos meg is hallottam, de az az érdekes és egyben nyugtalanító is, hogy most mégis csak egyetlen mondat jön fel az emlékeimből. Igaz, az egy nagyon fontos mondat volt, a fontosságát akkor csak megérezhettem, most már tudom is.

Negyven éve mondott nekem az apukám valamit és ez egy életre szóló szikrázó mondat lett, ami útjelző táblaként szikrázott akkor is, amikor legszívesebben letértem volna az útról, vagy talán le is tértem, de a fülemben csengő és a szivemben hordozott szikrázó mondat visszatérített. 

Van olyan, hogy valaki csak egy szikrázó mondatot visz az útján az Élet nevű kalandjátékban? Kepes András mondott vagy tizet és nekem úgy tűnt, hogy a sokszor tízből válagatott.

Én egyenlőre egyet találtam, de nem létezik, hogy ne legyen több.

Keresem.