Újra a Bükkben. Túrázgatás és tanulás. Én tanultam.
Több olyan dolgot tanultam, amit valaha tudtam, csak már elfelejtettem és most fel kellett eleveníteni.
Aztán tanultam persze új dolgokat, fontosakat és hasznosakat.
Nézzük, mire emlékszem:
- A túrázás közben talált talajféléket (egy marék fekete föld, egy marék erdei barna föld, egy marék vöröses színű föld – ebben vasérc-maradványok (!) lehetnek – és fél maréknyi tűleveles föld a fenyőerdőből) el kell küldeni elemzéses bevizsgálásra (!), mert ezek talajminták (!).
- Több, különböző méretű, formájú és színű kődarab, néhány fakéreg, toboz és fűszálak és még nem is tudom, mi minden, ezek nagyon hasznosak és feltétlenül haza kell őket vinni.
- A talajmintákat és ezeket a fontos dolgokat az általam már ismert módon visszük haza, vagyis telerakjuk velük az összes zsebünket.
- A fűszálakat különböző méretűre kell tépkedni, mert más nagyságú kell a kacsáknak és más a szarvasoknak. Ezeket természetesen külön edényben kell tárolni, nehogy összekeveredjenek.
- Jobb állatgondozónak lenni, mint állatorvosnak. De nem biztos. Ezen még gondolkodni kell.
- A farakás, ha jól van összerakva, ügyesen megmászható. Sőt, meg is kell mászni. Ez fontos. Nyugodtan próbáljam ki én is, mert teljesen biztonságos (!).
- A fenyőfa törzsén azért mászik sok hangya, mert szeretik a gyantát. A kismalacok szeretik a tyúkhúrt, de azt az emberek is megeszik, mert el lehet készíteni salátának.
- Az oviba bodobácsok is költöztek, de mindenféle más állat is lakik ott, nem is lehet mindet felsorolni. A messziről jött állatok repülővel érkeztek és aztán a saját lábukon mentek el az óvodába.
- A tízórait meg lehet enni éppen az ebéd előtt. A zöld bögréből jobb inni, mint a fehérből.
- Az ebéd utáni alvásnál az első mesét meséskönyvből kell olvasni és még nem kell feküdni. A másodikat fejből kell mesélni és ő mondja meg, hogy miről szóljon és úgy kell, hogy fekszünk közben és becsukjuk a szemünket. Aztán csukva tartjuk a szemünket, de nem kell aludni, mert ő különben is SOHA nem alszik. Csak csukott szemmel fekszünk.
Most ennyi jutott eszembe abból a tengernyi tudnivalóból, amit tegnap tanultam a Bükkben.
Igazán belátható, hogy ezek nagyon hasznos és fontos dolgok.
De a legfontosabb mégis az, hogy megtanulom, újra tanulom, hogyan látja a világot egy (most éppen) négy és fél éves kislány. Tanulom, hogy a világ érdekes, izgalmas és kalandos. Már kezdtem elfelejteni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: