hogyan

A  Mátra keleti lábánál, Verpelét határában van egy szép nagy horgásztó. Körül lehet járni, könnyű,  kellemes, szintemelkedés nélküli séta lesz csak a négy-öt km hosszú, jól kiépített, murvával felszórt úton és közben lehet gyönyörködni a meseszép környezetben. Tókerülő túrára megyünk tehát december 5-én, a szikrázó napsütésben.  Ezt hozza nekünk a Mikulás. Ezt vártam. De a Mikulás mást… Tovább »

   Egy, a padláson váratlanul megtalált ajándéknak szánt játékot.  Boldogságos találkozást.  Sárban dagonyázós túrázást a Mátra keleti lábánál. Hát nem jött üres kézzel, az biztos.   Ha a Mikulásnak a Mátra keleti lábánál fekvő Verpeléti-tavat kellett volna megkerülni, hogy eljusson hozzánk, lehet, hogy visszafordult volna Lappföldre. A bokáig érő sárban, úttalan utakon, nádason, lápvidéken és… Tovább »

Ahogy a fa törzsébe kapaszkodik a borostyán,  úgy kapaszkodnék az időbe, ami rohan. Kapaszkodnék a reménybe, hogy meggyógyul ez a beteg világ. Kapaszkodnék egy olyan világba, ahol egészség van, béke és tisztesség. Addig, amíg meggyógyul a világ,  nem lesznek fegyverek és eltűnik a beteges tisztességtelenség, abba kapaszkodom, ami van. Kapaszkodom a jóságba, ami körülvesz.  Mások… Tovább »

Ma beszélgettem valakivel. A beszélgetés alapja a mély bizalom volt. Ebből a bizalomból, elfogadásból és tiszteletből építettünk fel – egymást figyelemmel, együttérzéssel meghallgatva és inspirálva – egy olyan beszélgetést, amely mély volt, erős és megrendítő. Mi általában így beszélgetünk. Jó ezt leírni. A szimbólumok megnyitják  a lelket, és ha megnyílik a lélek, a szimbólumoknak nem… Tovább »

Tudom, hogy a gyógynövények nem csak a testre képesek hatni, hanem a lélekre is. Jártam már néhány templomkertben, sétáltam kolostorkertek gyógynövényei között és több nagy levendulamezőre is eljutottam,  így a lélekre ható tulajdonságukról magam is meggyőződhettem. Nem véletlen, hogy a csöpp kertünk zsályával, mentával, rozmaringgal, majorannával, citromfűvel,  kakukkfűvel és levendulával van tele és nem csak… Tovább »

Utólag, úgy kb. 55 év távlatából visszagondolva,  nem is volt olyan nehéz a kisebbik gyermekem dackorszaka. Természetesen az első néhány féktelen dühkitörés(nek látszó) érzelemkifejezéstől, mint a legtöbb szülő, én is  kétségbeestem, aztán sokadszor is, és tulajdonképpen mindig, hol jobban, hol kevésbé meg is maradt a kétségbeesésem, de úgy emlékszem, elég gyorsan eljött az az idő,… Tovább »

A zsebemben volt a pendrive, rajta fontos adatokkal. Siettem, csak úgy zsebre vágtam és amikor hazaértem, nem találtam.  Nem csak a zsebemben kerestem, mert akkor már úgy rémlett, hogy a laptoptáskába tettem. Ott sem volt. Aztán eszembe ötlött, hogy a munkahelyemen a radiátorra tettem. Telefonáltam, kértem, nézzék meg. Nem volt ott. Ja, persze, a radiátor… Tovább »

Az idei Advent első napja a szomorúságé volt. Próbáltam  felvidítani magam zenével, jó filmmel, de hiába,  nem sikerült. Az egész napomon rajta ült a szomorúság. Még adventi koszorút sem akartam, aztán persze lett, de csak a tavalyit kerestük meg. Meggyújtottuk a gyertyát is, de először azt sem akartam. Sütni is akartam valami ünnepvárót, nem túl… Tovább »

2019. március 9. Balázs Fecót először sok-sok évvel ezelőtt egy kisvárosi majálison láttam fellépni és őszintén mondom, végtelenül szégyelltem magam. A majális virslis-vurstlis hangulata, a kisváros focipályája, a délutáni koncertkezdés – mert még csak nem is este léptették fel -, a színpad előtt lézengő kisszámú és addigra már gyakorlatilag félrészeg közönség, vagy nem is közönség,… Tovább »

  Sejtettem, hogy a Mátrához valamikor közöm lesz, de hogy éppen Mátrafüredhez, azt nem. Mindig a nagy, magas hegyek közé vágytam és tudtam, hogy Mátrafüred nincs magasan, az tulajdonképpen szinte  olyan, mint Gyöngyös. Persze Mátrának ugyan Mátra, de legyünk mértéktartóak: inkább csak Mátrácska. Sokáig nem sejtettem, hogy ebben tévedek. Gyerekkoromban többször nyaraltam Mátraszentimrén és Kékestetőn,… Tovább »