hogyan

A ködös november az én hónapom. Ha azt játszanánk, hogy ki lehet választani egy hónapot a tizenkettőből és az a hónap tartson egész éven át, biztos, hogy a novembert választanám. Persze, ilyen játékot csak a hétéves tündérek és a négyéves manók birodalmában lehet játszani, a felnőttek ezt nem is érthetik,  kivéve engem. Én ugyanis kiválóan… Tovább »

   Nem mindig ott, ahol keressük. Gyakran pont ott bukkan fel, ahol nem is számítunk rá. Ott van az orrunk előtt, a lábunk előtt, a szemünk előtt.  Egyre több on-és offline kurzus hirdetését látom a boldogság kereséséről,  megtalálásáról, tartóssá tételéről. Egyiknek-másiknak el is olvasom a toborzóját (nyilván, mert érdekel) és mind azt állítja, hogy megtanít… Tovább »

Nagyon jól sikerült egy hét szabadság van mögöttem. Minden úgy történt, ahogy szerettem volna, sokat pihentem, aludtam, olvastam és ápoltam a barátságaimat. Pénteken este azzal a jóleső érzéssel zártam le a szabadságomat, hogy ez egy minden szempontból oké hét volt. Oké vagyok, most minden oké körülöttem. Ritka az ilyen, az élet úgy általában nem erről szól,… Tovább »

   Ha az Alföldről nézzük, Felsőtárkány jó választás lehet annak, aki hegyeket szeretne látni, de nem akar órákig utazni érte. Ha a hegyek felől nézzük, pl. Mátraszentimréről vagy Bükkszentkeresztről, Felsőtárkány nem a legjobb választás, mert nincsenek magas hegyek, cserébe viszont itt található az ország egyik legszebbnek tartott völgye, ahol ráadásul kisvonat is közlekedik. Nekünk, alföldieknek,… Tovább »

    Ha olyan szerencsés vagy, hogy vissza tudsz emlékezni, mi foglalkoztatott öt- vagy hatévesen, akkor tudod, hogy tulajdonképpen minden. Minden csoda volt, amit csak láttál, ami körülvett téged akkor a világban és neked minden csoda egy-egy mesetéma volt. Ha például arra is emlékszel, hogy az erdőben milyen csodákat láttál, akkor most könnyű dolgod van. A… Tovább »

Ezen a képen az erdei futópálya néhány méteres szakasza látható, pontosabban a cél előtti néhány méter. A képet én készítettem ma, az októberi bágyadt napsütésben, azután, hogy teljesítettem  a szokásos 3,5 kilométeremet és azért, hogy megörökítsek egy lélektanilag nagyon fontos helyszínt. Azt a helyszínt, ahol ma átléptem egy lélektanilag fontos határt. Ez a kép arról… Tovább »

A koronavírus tavaszi, ún. első hulláma idején, nagyjából  három hónap alatt a félelem három szintjét éltem át és ez teljesen csak akkor múlt el, amikor elcsendesedett az a hisztéria, ami ezt az egészet körülvette. Persze, én is részese voltam ennek a hisztériának, sőt, eleinte még gerjesztője is, hiszen én is a bezárkózás, a fertőtlenítés és… Tovább »

Az egész úgy kezdődött, hogy elfelejtettem megrendelni a ferdinándot, amit vendéglátóinknak a Dunakanyarba akartunk vinni és amit nekik jó előre meg is ígértem.  Az indulás előtti este, amikor eszembe jutott, már természetesen semmit nem tudtam intézni, sem azt, hogy magam süssem meg (amit, legyünk őszinték, sem én nem vártam el magamtól, sem tőlem nem vártak… Tovább »

Két könyvet párhuzamosan csak végső kétségbeesésemben szoktam olvasni, csakis akkor, amikor az elsőnek elkezdett olvasmány nagyon nehéz és egyszerűen kell mellé valami könnyebb, amivel kibírható az, ami nehéz. Madách Imre Az ember tragédiája című drámája tényleg nem könnyű, emlékszem, mennyire siettem gimnazista koromban túlesni rajta, ahogyan tettem ezt akkoriban általában a kötelezőkkel. De akkor 17 éves voltam,… Tovább »

A Mátra-témát messziről indítottam. Éppen csak elhagytuk Pestet, a nap már lemenőben volt és csodás fényeket festett az égre. Szép napunk volt  a Dunakanyarban, elégedetten autózunk hazafelé. Suhanunk az autópályán, alig van forgalom, két óra múlva otthon leszünk. Tehát idill, minden szempontból. – Szép lehet a Mátra ilyenkor – kezdtem egy sóhajtással. – Biztos az… Tovább »