hogyan

Jövő nyáron a Magas-Tátrába szeretnék menni. A Zöld-tóig, pontosabban a Zöld-tavi menedékházig, ahová szeretnék felmenni, több, mint 600 m szintkülönbséget kell leküzdeni. Az bizony nem kevés, de (most innen a innen a jó meleg szobából nézve) biztos meg lehet azt csinálni. Azt írják, hogy nem nehéz az út (kinek?). Ez lenne a fő program és… Tovább »

Jó az, ha valaki eleget tud aludni, úgy ébred, hogy kipihente magát és ha még az álma is kellemes volt, akkor jól indulhat a napja. Örül a reggelnek. Ha ezt akarja, akkor ne nézze meg elalvás előtt Hitchcock 39 lépcsőfok c. filmjét, mert úgy járhat, mint én. Nem tudtam eleget aludni, nem pihentem ki magam,… Tovább »

Nem, ez a blog nem lesz gasztroblog. Ez most egy kivételes alkalom, hogy receptet írok és a címben látható kérdőjel is nagyon indokolt. Megpróbáltam Sacher-tortát sütni? Hát meg. És a végeredményt bátran annak is nevezem. Az én Sacherem. Sacher-tortát legutóbb Bécsben ettem, vagyis ott ettem A Sacher-tortát. A többi helyen csak próbálkozásokkal találkoztam. Bécsi kiruccanásunk… Tovább »

Az első betű, amit megtanultam, az E volt. Alig öt éves lehettem, még nem jártam iskolába, az apukám viszont éppen a vizsgáira készült, tanult. Megengedte, hogy ott ülhessek mellette, de ne zavarjam, kaptam tőle papírt és ceruzát és csendben rajzolgathattam. Fél szemmel néztem a gyönyörű kézírását és próbáltam utánozni, nagy komolyan, mintha én is tudnék… Tovább »

  Általában büszke szoktam lenni a pici kertünkre és arra, hogy örököltem apukám kertszeretetét. Akik látták eddig, dicsérték, hogy kicsi mérete ellenére szép, kellemes, tetszetős. Az idén a kertlátogatók kicsit visszafogottabbak voltak. Szép, szép, persze, hogy szép, de olyan más, mit eddig. Nem is tudják, hogy miért, csak más. Olyan…olyan…olyan természetes. Vagyis elhanyagolt. Éppen befejeztük… Tovább »

Jó reggelt az én kislányomnak! Hogy aludtál drága Kincsem? Hideg van kint, öltözzél fel jól! Ma mikor jössz? Vegyél fel sapkát is! Megtaláltad már a kesztyűd? Jaj, mindig elhagysz valamit! Vigyázz az úton, el ne essél! Mikor jössz? Végre itt vagy, jó soká jöttél! Már úgy vártalak! Itt a leves, egyél Kincsem! Nézd, ez a… Tovább »

Hofi Gézát nagyon szeretem. Már akkor is szerettem, amikor még nem is értettem őt, amikor pedig már értettem is, egyenesen rajongtam érte. Őt vártuk Szilveszterkor a tv műsorban és szerencsés vagyok, mert élő műsorát is láthattam. Hofi Gézáról készült karikatúrákból nyílt kiállítás “Pusszantás mindenkinek!” címmel Szolnokon az Agórában. Szombaton dolgom volt Szolnokon és úgy terveztem,… Tovább »

Hunyorogva néztem a kerted. A kertünket. Ismerős pontokat kerestem benne, de a kis kunyhón kívül mást nem találtam. A családé volt ez a kert, de mégis csak a tied. Sokat dolgoztunk ott, de te dolgoztál a legtöbbet. Ezt a kertet igazán csak te szeretted.   Mi, többiek a soha véget nem érő munkát láttuk benne. Te pedig… Tovább »

Ritkán fordul elő, hogy  valamit szeretnék és az  szinte rögtön teljesül. A mai nap ilyen volt. Tegnap kigondoltam valamit és a véletlen vagy a vakszerencse ma beteljesítette. Hirtelen alakult úgy, hogy ma Egerben voltunk (természetesen az Egri Csillagok vártak) és megkerestük  Csernus doktor kávézóját. Szó szerint kerestük, mert hiába van a Dobó téren, olyan jellegtelen… Tovább »

Ma újra láttam, hallottam és próbáltam megérteni őt. Megint kíméletlen volt, nem csomagolt, nyersen beszélt és ébresztőt fújt. A téma az önismeret volt, ajánlatot tett (így mondta) a közönségnek. Ajánlotta, hogy induljunk el az úton, ami nehéz lesz és fájni fog. De lehet az ajánlatra nemet is mondani. Semmi sem kötelező. Ehhez képest eléggé erőszakos… Tovább »