Bécs és a praktikusság

1. Bécs

Bécsbe kiruccanni egy napra a Hortobágy EuroCity-vel eléggé egyszerű. Reggel felszállunk Karcagon és este már itthon is vagyunk. (Köszönjük, MÁV! Bár volt egy kis kellemetlenkedés a jegyek miatt, de a vonat gyors, tiszta és pontos volt, az utazás pedig kényelmes és kellemes, ezért megbocsátunk!)
Hogy megéri-e néhány órát Bécsben eltölteni? Igen, ha képesek vagyunk már az elején feladni azt a rohanó turista álmot, hogy néhány óra alatt mindent látni fogunk. Nem fogunk. De előre felállíthatjuk a saját sikerkritériumunkat: minek kell teljesülni ahhoz, hogy a végén azt mondjuk, megérte?
A mienk így nézett ki:
1. Sétálni a Schönbrunn-i kastély kertjében. (Több hektáros terület, itt túlbecsültük a teljesítőképességünket!)
2. Megnézni, hogy kék-e a Duna? Átsétálni egy hídon. (Átsétáltunk…és nem kék.)
3. Elcsendesedni a Szent István Székesegyházban. (Gyönyörű, megható, könnyezős.)
4. Csak úgy Bécsben lenni, bámészkodni a Belvárosban, sétálni Bécs Váci utcájában. (Megkóstoltuk, amit lehet, konflisokat néztünk, kirakatok előtt ámuldoztunk… szívtuk magunkba a Császárváros hangulatát.)
A tömegközlekedés kitűnő, remek a metróhálózat, mindenhová egyszerűen és gyorsan el tudtunk jutni.
Jól gazdálkodtunk az idővel, így le tudtunk ülni egy kávéház teraszán a Székesegyház előtti téren és igazi „Bécsi almás rétest”, Sacher tortát és fagyit ettünk – ebben a sorrendben.
A fagyit hatalmas molinón úgy hirdették, hogy ez a világ legjobb fagyija. Hogy a világon a legjobb-e, azt nem tudhatom, de hogy az általam kóstolt (nem kevés) fagylalt közül a LEGeslegjobb, az biztos.
Nem kérdés, hogy megérte-e kiruccanni. Meg bizony, minden szempontból.

2. Bécs, most praktikusan:
A vonatra helyjegy érthetetlen módon nem kötelező, de én nagyon ajánlom. Ha nincs helyjegy, akkor csak a szabad helyekre lehet leülni, az meg vagy van, vagy nincs. A mi vonatunk oda-vissza tele volt, Bécsig az út 5 óra, a kényelemért nagyon megéri áldozni rá. A menetjegyeket 3 nappal az indulás előtt vettük meg Karcagon, kicsit macerás volt hozzá a helyjegyek vásárlása és ezzel a vonaton is volt bajunk, de ültünk és nem álltunk. Azt nem is bírtuk volna. (A korombeliek értik ezt…)
A látnivalók közül a Schönbrunni kastély kertje ingyenesen látogatható, aki ráér, az szánjon rá jó sok időt, mert nagyon látványos. A kert egyes részei (a leglátványosabbak, persze) fizetősek, hát most oda nem mentünk be. A labirintust így ki kellett hagynunk, de talán jobb is így, mert lehet, még most is ott bolyongnék. Van kombinált belépőjegy, kastély+ kert, ezzel mindent meg lehet nézni, pl. a labirintust is. Sőt, kisvonattal is be lehet járni a több hektáros területet, ha még újra eljutok oda, biztos azt fogom választani, mert így lejártam a lábam. (A korombeliek értik ezt…)
Tájékozódni nem nehéz, még nekem sem volt az, pedig én két lehetséges irány közül meggyőződéssel ki tudom választani a rosszat. A 4. kép azt az örömöt mutatja meg, amit azért éreztem, mert elsőre eltaláltam a metróvonal irányát (és mert láttam egy turbános indiai embert…)
Nagyon megéri napijegyet venni a tömegközlekedéshez, 7,5 Euro az ára. A bankkártyát mindenhol elfogadják.
A mosdóhasználatért mindenütt fizetni kell, fél vagy egy Euro, de tiszták és van belőlük sok. (Szerintem a korombeliek ezt is értik…)
A további árakról: A Szent István Székesegyházban nem kell fizetni, az előtte lévő cukrászda viszont…az nagyon húzós. Ha a Balatonnál megrebbent a szemem a számla láttán, itt egyenesen fennakadt.
Ha mentek Bécsbe, legalább az almás rétest ne hagyjátok ki! Kötelező!