hogyan

Nem Adventhez méltó elfoglaltság egy autó műszaki vizsgáztatása. A kocsi Pesten használatos, de hazahoztuk, mert azt hittük, itthon könnyebben és gyorsabban el lehet intézni mindent. Hát nem. Bosszúsággal járhat egy egyszerű, problémamentes vizsgáztatás is (ki viszi vizsgára és mikor), de mi most többszörösen kapjuk a bosszankodni valót. Autószerelés, karosszéria-munka, festés és időpont-problémák sora vár megoldásra… Tovább »

Ha majd egyszer  megöregszem, a kérdésre, hogy milyen fenyőt szeretnék, valószínű, hogy csak megrántom majd a vállam: nekem mindegy, de elég lenne egy ág is. De most még ez kardinális kérdése a Karácsonynak nálunk. Nekem. Nem volt ez mindig így. Gyerekkoromban apukám hozott egy fenyőt, letette a verandán és azt mondta, hogy ez lesz a… Tovább »

Rá hasonlítok. Kék volt a szeme. Szép volt a kézírása. Kötött, régies, megfontolt, szép. Szeretett esténként sokáig fent maradni és reggel mindig korán kelt. Fekve szeretett olvasni. Mikszáth Kálmánt, Móricz Zsigmondot, Jókait. A kert gondja az övé volt. Sok dolgunk lesz ma –mondta – és gondterhelten nekilátott a soha véget nem érő rengeteg munkának. Büszke… Tovább »

A cseresznyejeles hátizsák tulajdonosa ma adventi meglepetésként érkezett. Meséltem neki, játszottunk együtt, majd a nagyapa által főzött ünnepi ebéd után kimentünk az erdőbe. Igaz, hogy esett az eső, csupa sár volt minden és fáztunk is, de azért  a meséért, amit ott hallottam tőle, mindezt elviselni semmiség. Az erdőben a mesélést én kezdtem: az Erdőtündérről, az… Tovább »

Mi lenne, ha az eső helyett hó esne? Néhány éve Karácsony és Szilveszter között jártunk a Magas-Tátrában a Csorba tónál.  Kirándultunk a havas fenyvesekben, átsétáltunk a befagyott tavon. A  család sífelvonóval felment az Elülső-Solisko-ra (21017 m), én nem, mert egyszer ültem ilyenen a Tátrában és akkor megfogadtam, hogy soha többé. Így aztán lent maradtam a… Tovább »

Amikor először jártam a Hargitán, Pünkösd volt. Csíksomlyóra mentünk, szállásunk Hargitafürdőn volt. Akkor jártam először Székelyföldön. Kora reggel a Királyhágón megállva csodálkoztam rá először Erdélyre. Bánffyhunyadon a Református Templomban a lelkész felesége várt bennünket és mesélt nekünk Erdélyről, magyarságról és megmaradásról. A Tordai-hasadékban gyalogoltunk, megálltunk Korondon, majd Farkaslakán Tamási Áron sírjánál és Székelyudvarhelyen. Lelkes idegenvezetőnk… Tovább »

A Luca napjához kapcsolódó népszokásokkal, babonákkal és varázslásokkal úgy vagyok, mint Fülig Jimmy: “Én nem vagyok babonás és fütyülök a varázslatra, mert Limában az inkák főpapja adott egy amulettet ilyesmi ellen.” Luca napját gonoszjáró napnak tartották. Mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen, pl. fokhagymával. Lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket. Ezen… Tovább »

Diótörés nélkül nincs Advent. Ha időben sikerül összeszedni a diót a fa alól, akkor van rá esély, hogy jó minőségű, jól felhasználható lesz a dióbél. Az utóbbi két-három  évben mindig elkéstünk vele és túl későn szedtük fel. A vizes, sáros diókat nem győztük szárítani és a diótöréskor szembesülnünk kellett a lustaságunkkal, vagyis sorra ki kellett… Tovább »

  Egy újra megerősített barátság. Egy közösen őrzött titok. Egy elnéző mosoly válaszul a hibázásra. Egy elintézhetetlen dolog mégis elintéződik. Egy megkönnyebbült sóhaj, mert valamit jól gondoltam. Egy okos terv. Egy telefonhívás jó hírekkel. Egy bögre Mecsek Téli tea. Egy karácsonyi történet. Egy édes kép. Egy ölelés. Kell több?  ... Tovább »

Ady 1910 májusában azt írta Mikszáth Kálmánról: “Minden írása krisztusi cselekedet, fölemel, megkaczagtat, feledtet s példát ad alkalmas idegrendszerű lényeknek, hogyan kell az életet elviselni tudni, szépen, bölcsen, emberien. (…) Nem hadonászott, nem keresett olyan helyeken, a hol nem volt lelnivalója, nem akart mindig és mindig megújulni. Ö csak Mikszáth akart lenni, ezt a Mikszáthot szépen… Tovább »